Visz Patti, magyar YouTuber, Angliában végzett diák, aki Modern Languages szakon tanult a University of Southampton-on és ezúttal az első meginterjúvolt vendégem ezen a blogon.

Erről és a továbbtanulási tapasztalatairól szeretném ma kérdezni, hiszen teljesen más utat járt be a “külföldre megyek tanulni” pillanattól, mint én és sok más nehézséggel kellett szembenéznie ezek során, amiről ma Ő fog Nektek beszámolni.

Patti, tudnál nekem mesélni, hogy Nálad mikor jött az elhatározás, külföldön tanulsz tovább? Mi volt a fő okod és motivációd erre?

Ez egy évekig tartó folyamat eredménye volt, amíg felkutattam a lehetőségeimet és mindent átgondoltam. Beszélhetnék az angol és a magyar felsőoktatási rendszer különbségeiről, vagy hogy milyen tökéletes szakot találtam kint magamnak, de az igazság az, hogy elég rossz éveim voltak a suliban, és ezért akartam elszabadulni itthonról – innen indult el az egész. Úgy éreztem, hogy máshol van a helyem. Az volt az álmom, hogy Angliában élhessek, mert imádtam az angol kultúrát, a nyelvet, és magát az országot. A továbbtanulás pedig egy tökéletes lehetőség volt, hogy megvalósítsam az álmomat. :)

Egyik videódban mesélted, hogy jártál az Engame Akadémiára. Én Milestone-os voltam, melyről nekem csupa negatív emlékem van (cikk később). Te megosztanád velünk, hogy mennyire segítette a felkészülésedet az ő munkájuk és mit gondolsz, mit adott hozzád?

Az Engame Akadémia nélkül nem sikerült volna eljutnom Angliába. Először is segített az angliai továbbtanuláshoz szükséges képességek fejlesztésében, mint például a kritikus gondolkodás, a csapatmunka, vagy a magabiztosság az angol nyelv használatában. Ezen kívül itt segítettek nekem eldönteni, hogy mit szeretnék tanulni pontosan. Végül pedig a felvételi minden lépésén végigkísértek: a társaimmal felolvastuk egymásnak a motivációs leveleinket, megtanultuk a UCAS használatát, a mentorom pedig segített kiválasztani az offerek közül a nekem megfelelő egyetemet. Tehát nagyon sokat köszönhetek az Engame Akadémiának.

Mi volt a felkészülésed legnehezebb része?

Talán a számomra tökéletes szakirány megtalálása. Először fogalmam sem volt, hogy milyen irányban szeretnék továbbtanulni. Utólag visszagondolva vicces folyamat volt, mert hónapokig a matematikában gondolkodtam például, ezért részt vettem egy tudományos táborban, ami életem leges-legrosszabb hete volt. :) Közben évek óta tanultam angolul a szabadidőmben, németből pedig brillíroztam a suliban, szóval mindig is ott volt az orrom előtt a tökéletes irány. Azt hiszem, idő kellett ahhoz, hogy felfedezzem magamban a nyelvtanulás iránti komolyabb vágyat.

Ha újracsinálhatnád az érettségitől, min változtatnál?

Abszolút semmin. Akkor már el volt intézve minden, kiválasztottam az egyetemet is. Minden élmény és minden nehézség, amin azóta keresztülmentem, hozzájárult ahhoz, aki most vagyok. És ezt nem akarnám megváltoztatni. :) 

Milyen volt Angliában tanulni így pár év távlatából? Mi jött be és mi nem?

Nekem hatalmas élmény volt. Rengeteget tanultam, de úgy, hogy közben nap mint nap kiléptem a komfortzónámból. Ez egy nagyon pozitív dolog volt az elején, viszont egy idő után belefáradtam. Itt konkrétan az idegen nyelven beszélgetős órákra gondolok: én alapvetően egy nagyon visszahúzódó személyiség vagyok, ezért elegem lett belőle, hogy idegenek előtt kell szerepelnem és teljesítenem. Ez az egyetlen dolog, ami nem jött be, magával az egyetemmel semmi bajom nem volt.

Mi az, ami megdöbbentett, amire nem számítottál, hogy nehézséget fog okozni egészen addig, amíg ki nem mentél?

A mindennapi angol beszéd megértése. Filmekben és Youtube videókban hallottam már különböző akcentusokat, de egyik sem volt olyan erős, mint ahogy bizonyos emberek a valóságban beszélnek. Akkor volt a legrosszabb, mikor egy kávézóban dolgoztam, és a zajos környezetben alig értettem meg a kollégáim instrukcióit. De idővel szerencsére jobb lett a helyzet.

Több videódban beszéltél a külföldi diákéletről. Mit gondolsz, mi minden szükséges ahhoz, hogy odakint kényelmesen érezhesd magad? Szerinted mit tehetnek egy külföldön tanuló diákért az otthon maradt barátai és a családja?

Szerintem érdemes kialakítani egy olyan helyet, ahol biztonságban érzi magát az ember. Diákként ez egy kis szoba lesz csak valószínűleg, de ha ott jól érzed magad, akkor az nagyon sokat segít. Én mindig kidekoráltam és gondosan berendeztem a szobámat a megszokott dolgaimmal, így szinte azonnal otthonosnak éreztem. Sokat segít az is, ha a családtagok vagy barátok elkísérnek külföldre, akár már az első alkalommal is - így segíthetnek berendezkedni, és maga az utazás sem lesz annyira ijesztő. Alapvetően a legjobb az, ha mindig elérhetőek, amikor szükséged van rájuk, de nem aggódnak túlságosan és nem várják el a folyamatos üzengetést, mert kell idő arra is, hogy egyedül legyél és ismerkedj az új hellyel, új emberekkel.

Egy nagyon gyakori kérdés, amit szerintem minden külföldön továbbtanuló megkap, az az, hogy “Haza fogsz jönni, miután végeztél?”. Te most itthon dolgozol, ha jól tudom. Ha nem túl személyes, akkor meg tudod osztani velünk erre az indokodat? Hogyhogy egyből hazajöttél a diplomaosztód után?

Már a második év során elkezdtem a jövőmön gondolkodni, és adta is magát az ötlet, hogy majd a fordítással foglalkozzak. De ekkor még Angliában gondolkodtam, tehát hogy kint maradjak és angolra fordítsak más nyelvekről. Ezután viszont összejöttem a (most már) vőlegényemmel, aki Magyarországon lakott. Hazajönni miatta szerettem volna, de az is abszolút logikus volt, hogy ha már fordítani szeretnék, akkor fordítsak az anyanyelvemre. Ezt pedig csak itthon lehet megtanulni, ezért végül az ELTE-n kötöttem ki. Tehát most nem dolgozom, hanem még tanulok.

Mi hiányzott a legjobban az otthoni életedből? Vagy a hétköznapi dolgok közül? Gondolkoztál azon, hogy milyen lett volna otthon egyetemre járni?

Azt nem szerettem, hogy kimaradtam az otthoni, családi dolgokból, mint például a szülinapok ünneplése, vagy az egyszerű közös ebédek. Most, hogy itthon vagyok, az ilyen alkalmakat nagyon tudom értékelni. Ha itthon jártam volna egyetemre, akkor biztosan nem ilyen irányba változtam volna meg, és nem értékelném ennyire a családomat és az otthonomat.

Gondolkodóbbá tett, hogy sokáig egyedül éltél és magadra figyeltél? Mit gondolsz ez az érzés veled maradt? Megváltoztatta a hozzáállásod? Másként tekintesz most akár az otthonodra, szeretteidre, vagy a magyar dolgokra általánosságban?

Igen, sokat változtam az egyedüllét hatására. Mindig is szerettem egyedül lenni és magamra figyelni, szóval szerintem a legnagyobb változás bennem inkább az volt, hogy meg kellett tanulnom önálló és független lenni. Szerencsére máshogy tekintek Magyarországra is – ez már nem egy olyan hely, ahonnan el akarok szabadulni, hanem az a hely, ahová mindig hazatérhetek. És ahogy már említettem, jobban értékelem az otthonomat és a családomat.

Ehhez kapcsolódóan, kissé általánosabban. Megváltoztatta a személyiségedet a külföldi továbbtanulás?

Persze, nagyon is. Sokkal magabiztosabb vagyok, mint azelőtt. Bízok magamban, és tudom, hogy képes vagyok elérni a céljaimat. Rengeteget tanultam a négy év során, és most nem az egyetemre gondolok, hanem minden más tapasztalatra – tanultam az emberektől, akiket megismertem, és tanultam a helyzetekből, amiken keresztülmentem, ezek változtattak meg.

Miért vagy a leghálásabb a külföldi továbbtanulásod során? Úgy érzed sokat hozzád tett, adott neked ez az élmény? Ez különösen érdekel, mert szerintem az út során mindig más helyeződik előtérbe, kíváncsi vagyok utólag mi hagyott benned mély nyomot.

Hálás vagyok azért, hogy többet láthattam a világból. És hálás vagyok minden egyes emberért, akiket megismertem. Szinte senkivel nem tartom már a kapcsolatot külföldről, de mindenki nagy hatással volt rám, akár pár órát beszélgettünk, akár hónapokig vagy évekig barátok voltunk. Azért mondom ezt, mert nem csak angol, hanem sok más külföldi diákkal is volt szerencsém találkozni, így rajtuk keresztül úgy érzem, a világnak nagyon sok részét megismerhettem, nem csak Angliát.

Te is említetted és teljes mértékben egyetértek, hogy micsoda jó dolog lett volna, ha tudtunk volna a csatornáinkhoz hasonlót követni a felkészülésünk során. Ha lett volna egy hasonló blog/YouTube csatorna kiindulásod előtt, Te miről olvastál /hallottál volna szívesen? Hogy érzed Te most milyen témában tudnál tanácsot adni az utánunk érkezőknek?

Nagyon jó lett volna a hétköznapi dolgokról többet hallani, mint például a kollégium, vagy mondjuk a bevásárlás. Meg úgy általánosságban, hogy milyen az élet kint diákként, és hogyan éli ezt meg valaki. Szerintem ez sokat segíthetne az utánunk következőknek. Ezért csináltam én is a végén videót egy átlagos napomról, a bevásárlásomról, stb. Remélem, hogy lesz majd, akinek segíthetek ezzel. De most, hogy itthon vagyok, többet tudnék segíteni ha mondjuk valaki azon gondolkozna, hogy ugyanerre a szakra megy, és szívesen hallana róla, hogyan is néz ki ez a valóságban.

Hozzáfűznél/megosztanál még valamit?

Csak annyit, hogy köszönöm, hogy gondoltál rám! És sok sikert kívánok a blogodhoz, a csatornádhoz, és persze a továbbtanuláshoz is! :)

Nagyon köszönöm Patti. És főként azt, hogy megosztottad velünk a személyes történetedet és gondolataidat! Valamint köszönjünk, hogy ezt a külföldi továbbtanulásod során is megtetted a YouTube csatornádon, sokaknak segítesz vele, az biztos! Én most kezdem csak megérezni, hogy milyen nagy feladat és bátorság így tenni, és ezért is nagyra tartalak!

Remélem a szavaidon keresztül, átélve a Te utadat, más nézőpontot is megismertethettünk az olvasóimmal. Köszönöm, hogy itt voltál, nagyon örülök, hogy elfogadtad a felkérésemet és  igazán tetszettek a válaszaid.

Kíváncsian várjuk a ti véleményeteket is!

Legyetek jók,

Legközelebb találkozunk.

A képeket Visz Patti Instagram oldalán találjátok meg.