Azaz miért nehéz a távkapcsolat?

Végülis minden kapcsolat, amit külföldről fogsz fenntartani az távkapcsolat lesz. És a kötődés mértékétől függően ez igen nehéz.

 A kint lévő szempontjából.

1.) Ritka a valós találkozás. 

A fizikai hiány, vagyis a fizikai kontaktus hiánya a legegyértelműbb. A telefon képernyőjén keresztül látni valakit és beszélni valakivel nem egyenlő egy öleléssel, közös vacsorával, szemtől szemben való beszélgetéssel és együttes időtöltéssel.

2.) Korlátozottak a technológiai lehetőségek:

többnyire egyedül beszélgetés és szóbeli kommunikáció oldható meg. Telefonbeszélgetés, videóhívás és üzenetküldés. Ez pedig nem mindenkinek az erőssége. Ha Te hozzászoktál, hogy a testvéred vállán sírod ki magadat, ő meg megnyugtatóan simogatja a hátadat, akkor semmi garancia nincs rá, hogy képes lesz szavakkal is megnyugtatni több ezer kilométerről.

3.) Más időbeosztás.

Egy ponton túl, mivel két külön országban laktok majd a barátaiddal, szeretteiddel, el fog térni a napirendetek. Hiába ugyanúgy egyetemista valaki itthon, lehet, hogy neki nem kell hétvégén bevásárolni menni, vagy délután takarítani és másként szervezi az életét a körülményekből fakadóan.

(És itt az időeltolódásról még nem is beszélek.)

4.) Más problémáitok lesznek.

Ez főleg a veled egykorúakra jellemző, hiszen szüleiddel és testvéreiddel eddig sem voltál azonos élethelyzetben. Vagyis tartósan ugyanazon a problémakörön valószínűleg velük nem osztoztál eddig sem. Ellentétben a barátaiddal, akikkel közel egyszerre érettségiztél és mész át a felnőttéválás, leszakadás és kirepülés folyamatán. Annyi különbséggel, hogy Te mostantól fizikailag is megtapasztalod ezeknek a folyamatoknak az eseményeit, következményeit és hatásait. Nálad ez fel lesz gyorsítva és intenzívebben hat majd. Ehhez kapcsolódni viszont csak hasonló emberek lesznek képesek.

De visszatérve az alapgondolatra, szintén a helyzetetek különbözőségéből fakadóan más napi problémákkal kell szembenézned, mint itthon maradó barátaid. 

(Különböző élmények is érnek igen, de ez megszokott. És nincs belőle baj, csak színes és érdekes élménybeszámolók, beszélgetések.)

De ezek egyáltalán nem jelentik a világvégét, csak tudd és tudatosítsd gyakran, hogy mostantól minden egyes közeli emberi kapcsolatod megváltozik majd. És igen, sajnos lesz olyan, aki nem tud ezzel változni, így barátságotok lazulni fog. Ám hidd el, meg fogsz lepődni, lesz olyan kapcsolatod ami képes a változásra és fejlődni fog. A távolság tényleg meg tud erősíteni két embert, bár igazából az a két ember a távolságot átölelő munkája.

5.) Sok időt elvesz és sok munkát igényel.

Hogy értem ezt? Idő szempontjából egyrészt úgy, hogy az elején mindenkinek el kell mondanod és mesélned ugyanazt újra és újra. Valamint később, a tanév során, ritkábban tudsz majd emberekkel beszélni otthonról, de akkor az hosszabb is lesz, rá kell szánnod órákat. Azaz megváltozik az otthoni kommunikációid hossza és eloszlása.

Munkát illetően pedig mindebből fakadóan érezni fogod, hogy tudatosabban kell figyelned mások keresésére, az időpont összehozására és figyelmesebbnek kell lenned.

Akkor mikor szánj időt az otthoni telefonhívásokra és videóchatekre?

• Amikor mosol/szárítasz. Nem tudom Nálad hogy lesz/van, de én szerettem szemmel tartani a ruháimat, mert ki lehetett nyitni mosás közben és megmagyarázhatatlan okokból tűntek el vizes cuccok. :) Na szóval ilyenkor én vagy beköltöztem egy könyvvel/laptoppal a mosókonyhába, vagy vittem a feltöltött telefonomat és fülhallgatómat, hogy a Nagymamámmal telefonálhassak.
• Amikor sétálsz/bevásárolsz. Többször beszéltem úgy a nővéremmel, hogy közben cipekedtem haza a bevásárolt dolgokkal. Ez jó, mert egyrészt elterelte a figyelmemet a súlyról és a kilométerekről, másrészt mindig vártam, hogy indulhassak és végre beszéljünk. Tök jó szombat reggeli catch up. (És itt sem kell aggódni, hiszen hazaérve töltheted a telefont újra)
• Főzés, mosogatás közben. Ha mondjuk több félét főztem egyszerre és várnom kellett, hogy valami megsüljön/megfőjön, vagy halk előkészítést igényelt csak a vacsim és senki nem volt a konyhában, mindig felhívtam valakit. Mosogatás közben is lehet, ha van egy jó hely, ahol megáll a telefonod és nem lesz vizes. 
• Amikor úton vagy, szüneted van, este nem fog az agyad. Bármilyen olyan rövidebb alkalommal, amikor ráérsz, nem merülsz le, hasznosabbat nem tudnál csinálni, vagy kell a motiváció. 

Én villamoson/buszon szorongva nem szeretek sem olvasni, sem tanulni, sem telefonozni (elszédülök), magyarul meg simán beszélgethetek anélkül, hogy az egész villamos engem figyelne, vagy hallgatna. (Érdekes, hogy Dublinban nagyon sok nemzetiség tömörül össze és akár munkába igyekvők között is hallasz 5-6 különböző nyelvűt, nem is számítva a turistákat.)

Szünetekben (óráim között, vagy otthon ülve tanulva, amikor szusszanásnyi szünetet tartottam) többnyire anyukámat kaptam el egy egy szóra. Vele inkább ilyen dinamikus a kapcsolatunk, nem az az esti 2 órás mindent kibeszélünk féle. Ezt Te is érezni fogod és kitapasztalod, hogy kivel melyik időpont esik kézre.

Esténként pedig, amikor már mindent megcsináltam és megtanultam másnapra, akár esti program előtt/után, a barátommal beszéltem minden nap. Ez pedig azért előnyös, mert rutin és jutalom egyben. Így mindig hallhattam a hangját és várhattam az estét. És akármi volt is, esténként mindig beszéltünk. Akár röviden, vagy ha időnk engedte/megbeszélnivalónk akadt akkor hosszan.

Hogyan fordítsd ezt mégis előnyödre? Mit tehetsz a távkapcsolat nehézségei ellen?

Légy kreatív. Értékeld, hogy legalább van telefon és használd ki az azok adta lehetőségeket. 

Közös tevékenységeket attól még lehet videóhíváson keresztül végezni.

Én tanultam együtt a húgommal, mintha egymás mellett ültünk volna az asztalnál. Motivál és jó érzés, hogy valaki ott van veled.

De küldhetsz igazi levelet szülinapra/névnapra/csak úgy, aprósággal együtt vagy anélkül.

Vicces képeket is készíthetsz, vagy egy meglévőt újrakreálhatsz, ha van ilyen. 

Lehet email-lel meglepni valakit benne videóval, hanganyaggal, linkkel.

Mind ingyenes (kivéve a posta), mégsem hétköznapi és hozzá tud tenni egy egy kapcsolathoz, ha próbálkozol, ötletelsz és a másik tudtára adod mikor mi van veled, hogy érzed magad, miket hallgatsz, mit tanulsz, mi foglalkoztat és a többi. Emberek csak elkényelmesednek, mert ez nem átlagos és megszokott, eggyel több továbbgondolást és valós kivitelezést igényel. De lehet, hogy azt az időt amit rászánsz a másiknak szánt képüzenet megszerkesztésével, vagy levélírással, azt ő jobban fogja értékelni, mint egy hangos bárban eltöltött órát.

Mit javaslok még?

Azokkal a barátaiddal, akikkel amúgy is ritkán beszéltek, snapchat-elj/instagram story-zz. Így minden nap egy kis darabkát megoszthatsz velük az életedből, kép formájában. Ők pedig nagyjából tudni fogják mikor hol voltál, mit csináltál.

Közös barátokat, családtagokat egyszerre is hívhatsz, hogy egyszer kelljen mindent elmesélned és mindenki a Te szádból hallhassa.

Én bejelentkeztem telefonról családi beszélgetések, szülinap ünneplések alkalmával. Vagy együtt hívtam fel az otthoniakat a vizsgáim után a nagy élménybeszámolóval.

Hívd meg a számodra legkedvesebbeket magadhoz olyan holtszezonra, amikor tudsz időt szánni rájuk az egyetem mellett és nekik olcsó a repjegy. Akár hétköznap, vagy amikor az egyik országban munkaszüneti nap/ünnep van, a másiknak meg rendesen munkanap.

Ezek a legklasszabbak. És olyankor a hozzád látogatók csak Veled vannak, 100% Rád figyelnek és minőségi időt tudtok együtt tölteni. Legyen szó 2 napról, vagy egy hétről, gyűjtsd az ilyen kalandokat, töltekezz fel belőlük és úgy szervezd, hogy legyen mindig mit várni.

Lezárásként még egy gondolat. Szerintem erre nem lehet felkészülni, mindenki másként éli meg és viseli. De semmit ne dönts el előre, hanem tapasztald meg. 

Lehet, hogy neked olyan itthoni barátaid vannak, akikkel közelebb kerültök, 

lehet, hogy több kinti barátod lesz, 

vagy más is külföldön tanul és megértitek egymást..

Lehet, hogy te tudsz romantikus távkapcsolatban élni,

lehet, hogy neked rettenetesen fog hiányozni az anyukád, vagy a testvéreid,

… de lehet, hogy nem. Majd eldől.

Akárhogy is ez egy letagadhatatlanul fontos része a külföldi továbbtanulásnak, főleg az első évben, amikor jobban támaszkodsz az itthon maradottakra, mint később.

Tetszett? Remélem igen,

és azt is, hogy hamarosan viszontlátlak a legközelebbi cikkem alkalmával.

Szép estét,

Márti