Imádom az év összefoglalókat, kiskorom óta ilyen vagyok. Úgyhogy íme az első a DublinbaMentaMárta történetében.

DublinbaMentaMárta - 2019

37 poszt

26 blogbejegyzés

12 YouTube videó

2 kiemelés: 1 index.hu és 1 blog.hu címlapos

És megannyi beletett óra: ötletelés, gondolkodás, cikk írás és videószerkesztés

8 városból, 5 országból írtam idén.. ültem kv-zóban, repülőn, tengerparton, hegy tövében, sőt még egy kompon is, amikor ezek a cikkek születtek. Mindenhova vittem magammal a laptopomat, ‘sosem lehet tudni’ alapon.

A bemutatkozó blogcikk februárban született meg, az első rendes, külföldi továbbtanulásos témát taglaló bejegyzés csak hónapokra rá, júniusban. A YouTube csatorna intró videóját októberben tettem ki, nem kis izgatottsággal, azóta pedig heti rendszerességgel érkeznek az újabb videók a külföldi továbbtanulásról, annak mindenféle oldaláról, szösszenetnyi bejelentkezésekkel. 

Ezek alapján habár sem a blog, sem a csatorna nem volt teljes életű 2019-ben, van mire visszatekintenem idén, hiszen az ötlet már régóta érlelődött bennem és mégiscsak ez volt az az év, amikor belekezdtem. 

Amikor esténként lefekszem aludni, arra gondolok, hogy tavaly ilyenkor az egész még csak egy álom volt. Az előző egyetemi kollégiumi szobámban töprengtem arról minden elalvás előtt, hogy jó lenne belevágni, elkezdeni megosztani a külföldi továbbtanulás minden apró cseprő dolgát. Kinyitni ezt az ajtót, hogy az utánam következőknek kicsit könnyebb legyen, vagy legalábbis kevésbé ismeretlen. 

Ha pedig most visszagondolok az évre, azok az apró mozzanatok jutnak eszembe, ami másnak/kívülről tekintve nem tűnik sem nagynak, megugorhatatlannak, vagy lehetetlennek, nekem mégis aranyat ér. 

Emlékszem, 

• hogy egy Dublinban vett füzetben kezdtem el ötletelni és tervezgetni.. hogy az egyik oldalára azt írtam Blog, a másikra, hogy YouTube (és hónapokig néztem a YouTube-os matricát, nem mertem belekezdeni és még arra is gondoltam, hogy inkább leszedem róla).
• amikor az idei FreedomxFest után újonnan fellelkesülve a Ferenciek terén lévő coworking irodában írtam meg mindennek a vázlatát és alapját, valamint posztoltam az első cikkemet.
• hogy a vonaton hazafelé tartva az egyik nyári úszásom után lefrissítettem az email-jeimet és alig bírtam magammal, amikor megláttam életem első index-es kiemelését. Még jó, hogy a következő megállónál leszálltam és kiabálva/sikítozva hívhattam fel az anyukámat. Egész este izgatott voltam, alig tudtam aludni menni.
• a YouTube intró videómat vagy ötezerszer felvettem, mire félig elégedett lettem a végeredménnyel.
• hogy fogalmam sem volt, hogy kell videót szerkeszteni. (Most sincs túl sok. :))
• hogy az első videót akkor tettem ki időzítve, amikor egy előadáson voltam. Mert tudtam, hogy el kell terelnem a figyelmemet, különben nem bírnék másra gondolni.
• a második cikk kiemelésemet hajnalban tudtam meg és a szobámban sikoltozva hívtam fel a már alvó barátomat, hogy elújságoljam a boldogságomat.. miközben a mellettem lévő két szobában nem csak a lakótársaim, de a vendégeik is aludtak.
• amikor az ír barátnőm bevallotta, hogy minden héten várja a videóimat és olyan izgatottan kezd bele, pedig egy szót sem ért belőle. :))

És még sok apró kis momentumra, amire nagyon kedves visszagondolnom, de megtartom magamnak.

Ám nem zárhatom le ezt az évet anélkül, hogy hálát ne adnék azoknak, akik olvastak, néztek és támogattak. Akár bennfentes családtagként/barátként, már sokadjára hallgatva a megosztandómat, vagy ismeretlenül, messziről, csak pár kedves üzenet, kitartó jelenlét és reakció formájában.

Nem a számokért csinálom. Azt mondtam magamnak, hogy ha legalább egy személynek segít majd amit csinálok, próbálok, akkor már megérte. És nem egy ilyen volt idén!! Kérni sem kérhettem volna többet. :) Elég szentimentális személy vagyok, minden egyes kedves üzenetet és véleményt elmentettem magamnak. KÖSZÖNÖM, ha TE egy voltál ezek közül!

Hálás vagyok

• MINDENKINEK, akivel erről beszélgethettem idén, aki meghallgatott, bátorított, véleményt megosztott, reagált, követett és visszajelzett, hogy neki is szól ez a blog/csatorna…
• annak a személynek, aki úgy vette fel a telefont, hogy Haló Dublin?!, amikor ezzel az ötletemmel kerestem meg.. és azóta is támogat és terelget, mondja, hogy mi a ‘next step’. Azóta ‘mentorom’-ként hivatkozok rád mások előtt, csak mondom … :))
• hogy megtapasztaltam más szemmel ránézni a körülöttem lévő világra. Mármint vizuális értelemben. Hiányzott ez a fajta kreativitás. Egy egy séta alkalmával apró részleteket is észreveszek, valamint az eget és a felettem lévő dolgokat mindig és meglévő videókat is másként nézek már. Tök izgi.
• hogy találtam valamit, ami lázba hoz és ami egy ötletek kimeríthetetlen tárházának tűnik.
• hogy ilyen egyszerűen és gyorsan képes vagyok bármit kommunikálni Dublinból otthonra.
• hogy van lehetőségem ezt csinálni. A Trinity-n tanulni és közben megosztani az élményeimet, tapasztalataimat és a meglátásaimat.
• !

Köszönöm, ha idén velem tartottál, csodaszép évet zárok! És izgatottan várom a 2020-at, ami az első teljes év lesz a DublinbaMentaMárta életében. Tele még több ötlet és elképzelés megvalósításával és annál is több próbálkozással, kísérletezéssel.

Jók legyetek,