Oszlánszky Soma, volt gimnáziumi évfolyamtársam, a külföldi továbbtanulás néhány specifikus aspektusáról mesél ma nektek személyes, londoni élményei alapján. 

Soma egyszer már bemutatkozott a blog Facebook csoportjában, ahol öt rövid kérdésemre válaszolt. (Ezt itt találod: https://www.facebook.com/groups/martamentatarsalgo/) De mi Soma teljes története és mi mindben szerzett tapasztalatot eddigi külföldi útja során? Lássuk.

Mivel Londonban tanulsz, a UCL-en, egy sokakat foglalkoztató és egyszerű kérdéssel kezdeném. :) Milyennek találod a pezsgő londoni életet? Jól érzed kint magadat? Ajánlanád másoknak, hogy szétnézzenek London megannyi klassz egyeteme között? Szerinted kinek való, kinek nem való a brit nagyváros?

Én imádom Londont. Nagyon szeretem, hogy rengeteg program van és hogy egy metropolisz közepén élek és tanulok. Azt tapasztalom, hogy sokan vannak így vele, de számít, hogy milyen környezetből jön az ember. Valamint, szerintem London sok mindenen tud segíteni. Több emberről is tudok, aki Warwick-ban tanulva csereprogramra ment máshová, mert nem bírta a szürkeséget. Ezt egy nagyváros könnyebben ellensúlyozni tudja. Továbbra is tartom, hogy mindenki gondolja végig mit szeretne, mert Londonban könnyebb sok pénzt elkölteni, de például múzeumokból is sokkal több van, mint bármelyik másik angol városban.:)

Már kérdeztelek a külföldi továbbtanulás rejtett kihívásairól, azonban azóta igencsak meglepően, de az élet közbeszólt és a diplomaéved végét te sem a rendhagyó módon folytatod. Milyen hatással van ez most rád? Valamint, hogy érzed, segíti a hozzáállásodat egy ilyen globális helyzethez, hogy világlátottabb vagy mint mások, vagy mint te magad évekkel ezelőtt?

A hirtelen online-ra váltás elég sok kellemetlenséget okozott. Ugyan kezdek belerázódni a dologba, a vizsgáimra és a szakdolgozatomra nagy hatással van a járvány. Amellett, hogy nehezebben férek hozzá könyvekhez és modellező szoftverekhez, ma például a közös beadandónkat 4 különböző időzónából beszéltük át. Persze az egyetem igyekszik halasztásokkal és egyéb mitigating action-ökkel segíteni, de nehéz így a tanulás, és példa nélküli vizsgaidőszak vár ránk. Én szeretem az eddig megszokott vizsgákat, úgyhogy kicsit csalódott vagyok, de muszáj alkalmazkodni. 
Azt gondolom, hogy az egyetem és London segít abban, hogy jobban átlássam a mostani problémát és igyekezzek többfajta szempontot is megfontolni. Az, hogy rendszeresen dolgozunk tanulmányokkal és modellekkel, sokat segít abban is, hogy a járvány tudományos oldalát is egészen megértsem, pedig biológiában nem vagyok annyira jártas. :)

Ehhez kapcsolódóan, tudván, hogy Economics and Business with East European Studies szakon vagy, érdekelne, hogy tanulsz-e a legaktuálisabb történésekről, azok gazdasági vonzatairól az egyetemen? Akár a koronavírus, akár a Brexit vonatkozásában? Ismered-e a professzoraid álláspontját, ajánlanak-e friss publikációkat/értelmes forrásokat, vagy akár beszélgethetsz-e velük erről?

Ez teljesen tanárfüggő, viszont ahogy "mentünk feljebb", úgy kaptunk egyre jobb és nyitottabb tanárokat. Azt látom, hogy sokan vannak, akik beépítik a tananyagba az új kutatásokat, a legfrissebb álláspontokat. Emiatt pedig rengeteg tanulmányt kell olvasni, amik jellemzően az elmúlt 10 évből valók (kivételek persze vannak). Ami külön plusz, hogy tudom, minden tanárom kutat is és ha bemegyek egy office hour-ra, tudnak (és akarnak is) válaszolni a legújabb kutatásokat érintő kérdéseimre. 

Huh, tudom, hogy ez egy komplex kérdés, én is ezer meg egy hivatalos levelet/tájékoztatót kaptam már erről, amit végigolvasni is sok volt. De ha csak pár mondatban válaszolhatnál azoknak, akik most készülnek külföldre (az Egyesült Királyságba) tanulni menni, mit gondolsz, minden ugyanígy lesz az ő életükben/ tanulmányi karrierjük során, mint amilyen Neked volt?

A UK ügye különleges a Brexit miatt, de más országokban nem számítok változásokra. Fontos észrevenni, hogy az európai diákok meghatározó részét jelentik az itteni diákságnak és az egyetemek érdeke, hogy minden változatlan maradjon. A diákhitel és tandíj körüli változások sajnos politikai kérdések inkább, mint szakmaiak (gazdaságiak), ezért ott van némi bizonytalanság. A legtöbb egyetemen és a munka világában (különösen igaz ez Londonra) azonban továbbra sem számít, hogy honnan jöttél, hanem csak a teljesítményedet nézik, és ez nagyon felszabadító érzés.

Valamint egy praktikus kérdést is feltennék itt, mert sokaknak ezen áll vagy bukik az egész külföldi továbbtanulás lehetősége. Tudom, hogy te igényeltél diákhitelt Angliában. Hogyan működik ez, mik a feltételei és mi mellett határoztad el magadat ezáltal? Egyszerű hozzájutni, vagy sok vele a papírmunka és az intézkedés? 

Az angol diákhitel alapvetően egy diákbarát konstrukció, különösen a visszafizetése, hiszen a jövőbeli keresetedhez igazodnak majd a törlesztőrészletek. EU-s státuszú diákként gyakorlatilag nincsenek különleges feltételei, de persze nagyon fontos elolvasni az apróbetűs részeket is. Két dolgot szeretnék kiemelni; az egyik, hogy a törlesztőrészleteket mindenhol a lokális fizetés szintjéhez és a megélhetéshez igazítják, így például ez más lesz, ha Magyarországon dolgozol, és más, ha a Angliában maradsz. A másik, hogy ugyan 30 év után elévül a fennálló tartozásod, előfordulhat, hogy kamatokkal többet fizetsz, ezért érdemes számolgatni, hogy megéri-e előtörleszteni. Persze ezek csak egyetem után fontos részletek. :) 

Muszáj megemlítenem, hogy jó ideig a Hungarian Society elnöke voltál az egyetemeden. Nem semmi! (Nálam még csak nincs is ilyen society, mivel alig pár magyar jár Dublinban egyetemre.) Mesélsz erről egy kicsit, hogy mit takart ez a pozíció, mennyi idődet/energiádat vette el és miért döntöttél úgy, hogy ezzel foglalatoskodsz szabadidődben?

Azt hiszem, az egyik legjobb része az angol egyetemeknek a societyk és sport clubok rendszere. Én is többnek vagyok tagja, és ahogy mondtad a Hungarian Societyt még vezettem is! President-ként egyrészt össze kell tartani a csapatot és biztosra menni, hogy jól menjenek a dolgok, másrészt pedig a Students’ Unionnal tartani a kapcsolatot. Ezek mellett nem árt, ha tervezel hosszútávra és közben új eseményeken is gondolkozol, dolgozol. És persze rengeteg ember keres meg a szereped miatt, sokan kérnek tanácsot is.

Nagyon élveztem vezetni a Hungarian Societyt és ugyan szerintem átlagban olyan heti 3-4 órámat vette el a dolog, rengeteg munkát és energiát beleraktunk, beleraktam. Viszont azt látni, hogy a tagjaink jól érzik magukat az eseményeinken és hogy az év végén egy jobb állapotban lévő Societyt tudtam átadni a következő elnöknek, mind remek élmény volt.

Azt hiszem, hogy leginkább azért döntöttem a szerepvállalás mellett, mert aktív tagként úgy éreztem, hogy sok ötletem van, amivel fel tudnám dobni a Society-t. Ugyan nem minden tervem valósult meg, szerintem elértem az alap törekvéseimet és közben rengeteget tanultam. Ez később a karrierem során és a mindennapi életemben is visszaköszön. Pont ezért azt ajánlom, hogy mindenki keressen valamilyen Society-t és bátran kóstoljon bele a vezetésbe is!

(csoportkép Soma HunSoc elnökként tartott kampusz túrájáról)

A society-k kapcsán jutott eszembe, hogy a munkavállalásról is megkérdezlek, hiszen gyakran szolgálja azt a célt az egyetemi életben való szerepvállalás, hogy aztán jól mutasson a CV-n. Te mikor néztél először munka után, valamint mit látsz a karrierépítés hasznos, de egészséges léptékű módjának?

Nekem már több tervem is volt arra, hogyan szerezzek tapasztalatot és „építsem fel” magamat. Persze ezek egyike sem jött össze pontosan, de szerintem ez az élmény teljesen általános a karrierünk elején. Visszanézve mindent máshogy csinálnék.

Azt gondolom, hogy két dologra érdemes figyelni és akkor rendben lesz a CV-d és a skill-jeid is. Egyrészt, hogy próbáld ki magad minél több terepen. Legyen az society vezetés, diákmunka, mentorkodás, vagy akár gyakornoki állások.  A lényeg, hogy megtaláld mi az, amit élvezel és közben tapasztalatot is gyűjts! Én voltam elemző gyakornok Budapesten, dolgoztam marketingesként Londonban és vezettem (több) society-t is!

A másik, hogy tisztában legyél az elvárásokkal, a fontos részletekkel, az elérhető segítséggel. Tudd például, hogy mikortól kell jelentkezni gyakornoki és aztán frissdiplomás állásokra, milyen weboldalakon lehet állásokat találni, és hogy milyen lehetőségeket nyújt egyetemi karriertanácsadás (tanácsadás, gyakorlás).

Számomra ezek mind sokat segítettek. Emellett rengeteget olvastam, illetve hibáztam és megtanultam a saját káromon, hogy megértsem a munka világát itt kint, illetve képben legyek a trendekkel. Végül, amit érdemes tudni: csodák nincsenek. Lehet, hogy szerencséd lesz, de ezen a téren a sikerhez általában rengeteg munkát kell beletenni és nem nagyon lehet megspórolni a rá szánt időt. Cserébe, Londonban tényleg bárhová elmehetsz dolgozni, ha elég ügyes vagy. :)

Mivel Londonnal nyitottunk, miért ne zárjunk Magyarországgal. :) Tudom, hogy te is hazaérkeztél a vírus járvány miatt. Milyen érzés itthon lenni? Főleg ilyen furcsa helyzetben. Általánosságban is így szoktad magadat érezni, amikor hazalátogatsz? Van már valamiféle kialakult viszonyulásod ehhez a kétlakisághoz? Nagyon érdekelne.

Viszonylag rendszeresen járok haza, úgyhogy nem volt nagy sokk a mostani sem. Én ameddig lehetett, az eredeti hazautazásom időpontjával terveztem, végül csak kicsit hoztam előrébb. Úgyhogy ebből szempontból csak a reptér üressége lepett meg. Itthon pedig egyedül az furcsa, hogy általában a szünetekre jövök haza, most viszont a vizsgaidőszak nagy részét itt fogom tölteni. Alkalmazkodnom kell a környezethez. Azért nehéz, mert sosem kellett sokat tanulnom itthon, ám most teljesen át kellene állnom egy másfajta mindset-re.

Általánosságban már megszoktam a dolgokat a kétlakisággal kapcsolatban. Igyekszem fejben tartani mi van itthon, mi van kint és közben a programokkal is előre tervezek. A honvágyat pedig sok kivitt édességgel enyhítem. :)

Ezt örömmel hallom és nagyon szépen köszönöm a válaszaidat, izgalmas volt hallgatni őket! Sok sikert az otthonról tanuláshoz és a diplomamunkád befejezéséhez! Valamint reméljük, hogy a mi időzónánkban még rendes emberi időben tudsz másokkal együtt dolgozni. :)

Találkozunk legközelebb,