Oszlánszky Soma, volt gimnáziumi évfolyamtársam, a külföldi továbbtanulás néhány specifikus aspektusáról mesél ma nektek személyes, londoni élményei alapján. 

Soma egyszer már bemutatkozott a blog Facebook csoportjában, ahol öt rövid kérdésemre válaszolt. (Ezt itt találod: https://www.facebook.com/groups/martamentatarsalgo/) De mi Soma teljes története és mi mindben szerzett tapasztalatot eddigi külföldi útja során? Lássuk.

Mivel Londonban tanulsz, a UCL-en, egy sokakat foglalkoztató és egyszerű kérdéssel kezdeném. :) Milyennek találod a pezsgő londoni életet? Jól érzed kint magadat? Ajánlanád másoknak, hogy szétnézzenek London megannyi klassz egyeteme között? Szerinted kinek való, kinek nem való a brit nagyváros?

Én imádom Londont. Nagyon szeretem, hogy rengeteg program van és hogy egy metropolisz közepén élek és tanulok. Azt tapasztalom, hogy sokan vannak így vele, de számít, hogy milyen környezetből jön az ember. Valamint, szerintem London sok mindenen tud segíteni. Több emberről is tudok, aki Warwick-ban tanulva csereprogramra ment máshová, mert nem bírta a szürkeséget. Ezt egy nagyváros könnyebben ellensúlyozni tudja. Továbbra is tartom, hogy mindenki gondolja végig mit szeretne, mert Londonban könnyebb sok pénzt elkölteni, de például múzeumokból is sokkal több van, mint bármelyik másik angol városban.:)

Már kérdeztelek a külföldi továbbtanulás rejtett kihívásairól, azonban azóta igencsak meglepően, de az élet közbeszólt és a diplomaéved végét te sem a rendhagyó módon folytatod. Milyen hatással van ez most rád? Valamint, hogy érzed, segíti a hozzáállásodat egy ilyen globális helyzethez, hogy világlátottabb vagy mint mások, vagy mint te magad évekkel ezelőtt?

A hirtelen online-ra váltás elég sok kellemetlenséget okozott. Ugyan kezdek belerázódni a dologba, a vizsgáimra és a szakdolgozatomra nagy hatással van a járvány. Amellett, hogy nehezebben férek hozzá könyvekhez és modellező szoftverekhez, ma például a közös beadandónkat 4 különböző időzónából beszéltük át. Persze az egyetem igyekszik halasztásokkal és egyéb mitigating action-ökkel segíteni, de nehéz így a tanulás, és példa nélküli vizsgaidőszak vár ránk. Én szeretem az eddig megszokott vizsgákat, úgyhogy kicsit csalódott vagyok, de muszáj alkalmazkodni. 
Azt gondolom, hogy az egyetem és London segít abban, hogy jobban átlássam a mostani problémát és igyekezzek többfajta szempontot is megfontolni. Az, hogy rendszeresen dolgozunk tanulmányokkal és modellekkel, sokat segít abban is, hogy a járvány tudományos oldalát is egészen megértsem, pedig biológiában nem vagyok annyira jártas. :)

Ehhez kapcsolódóan, tudván, hogy Economics and Business with East European Studies szakon vagy, érdekelne, hogy tanulsz-e a legaktuálisabb történésekről, azok gazdasági vonzatairól az egyetemen? Akár a koronavírus, akár a Brexit vonatkozásában? Ismered-e a professzoraid álláspontját, ajánlanak-e friss publikációkat/értelmes forrásokat, vagy akár beszélgethetsz-e velük erről?

Ez teljesen tanárfüggő, viszont ahogy "mentünk feljebb", úgy kaptunk egyre jobb és nyitottabb tanárokat. Azt látom, hogy sokan vannak, akik beépítik a tananyagba az új kutatásokat, a legfrissebb álláspontokat. Emiatt pedig rengeteg tanulmányt kell olvasni, amik jellemzően az elmúlt 10 évből valók (kivételek persze vannak). Ami külön plusz, hogy tudom, minden tanárom kutat is és ha bemegyek egy office hour-ra, tudnak (és akarnak is) válaszolni a legújabb kutatásokat érintő kérdéseimre. 

Huh, tudom, hogy ez egy komplex kérdés, én is ezer meg egy hivatalos levelet/tájékoztatót kaptam már erről, amit végigolvasni is sok volt. De ha csak pár mondatban válaszolhatnál azoknak, akik most készülnek külföldre (az Egyesült Királyságba) tanulni menni, mit gondolsz, minden ugyanígy lesz az ő életükben/ tanulmányi karrierjük során, mint amilyen Neked volt?

A UK ügye különleges a Brexit miatt, de más országokban nem számítok változásokra. Fontos észrevenni, hogy az európai diákok meghatározó részét jelentik az itteni diákságnak és az egyetemek érdeke, hogy minden változatlan maradjon. A diákhitel és tandíj körüli változások sajnos politikai kérdések inkább, mint szakmaiak (gazdaságiak), ezért ott van némi bizonytalanság. A legtöbb egyetemen és a munka világában (különösen igaz ez Londonra) azonban továbbra sem számít, hogy honnan jöttél, hanem csak a teljesítményedet nézik, és ez nagyon felszabadító érzés.

Valamint egy praktikus kérdést is feltennék itt, mert sokaknak ezen áll vagy bukik az egész külföldi továbbtanulás lehetősége. Tudom, hogy te igényeltél diákhitelt Angliában. Hogyan működik ez, mik a feltételei és mi mellett határoztad el magadat ezáltal? Egyszerű hozzájutni, vagy sok vele a papírmunka és az intézkedés? 

Az angol diákhitel alapvetően egy diákbarát konstrukció, különösen a visszafizetése, hiszen a jövőbeli keresetedhez igazodnak majd a törlesztőrészletek. EU-s státuszú diákként gyakorlatilag nincsenek különleges feltételei, de persze nagyon fontos elolvasni az apróbetűs részeket is. Két dolgot szeretnék kiemelni; az egyik, hogy a törlesztőrészleteket mindenhol a lokális fizetés szintjéhez és a megélhetéshez igazítják, így például ez más lesz, ha Magyarországon dolgozol, és más, ha a Angliában maradsz. A másik, hogy ugyan 30 év után elévül a fennálló tartozásod, előfordulhat, hogy kamatokkal többet fizetsz, ezért érdemes számolgatni, hogy megéri-e előtörleszteni. Persze ezek csak egyetem után fontos részletek. :) 

Muszáj megemlítenem, hogy jó ideig a Hungarian Society elnöke voltál az egyetemeden. Nem semmi! (Nálam még csak nincs is ilyen society, mivel alig pár magyar jár Dublinban egyetemre.) Mesélsz erről egy kicsit, hogy mit takart ez a pozíció, mennyi idődet/energiádat vette el és miért döntöttél úgy, hogy ezzel foglalatoskodsz szabadidődben?

Azt hiszem, az egyik legjobb része az angol egyetemeknek a societyk és sport clubok rendszere. Én is többnek vagyok tagja, és ahogy mondtad a Hungarian Societyt még vezettem is! President-ként egyrészt össze kell tartani a csapatot és biztosra menni, hogy jól menjenek a dolgok, másrészt pedig a Students’ Unionnal tartani a kapcsolatot. Ezek mellett nem árt, ha tervezel hosszútávra és közben új eseményeken is gondolkozol, dolgozol. És persze rengeteg ember keres meg a szereped miatt, sokan kérnek tanácsot is.

Nagyon élveztem vezetni a Hungarian Societyt és ugyan szerintem átlagban olyan heti 3-4 órámat vette el a dolog, rengeteg munkát és energiát beleraktunk, beleraktam. Viszont azt látni, hogy a tagjaink jól érzik magukat az eseményeinken és hogy az év végén egy jobb állapotban lévő Societyt tudtam átadni a következő elnöknek, mind remek élmény volt.

Azt hiszem, hogy leginkább azért döntöttem a szerepvállalás mellett, mert aktív tagként úgy éreztem, hogy sok ötletem van, amivel fel tudnám dobni a Society-t. Ugyan nem minden tervem valósult meg, szerintem elértem az alap törekvéseimet és közben rengeteget tanultam. Ez később a karrierem során és a mindennapi életemben is visszaköszön. Pont ezért azt ajánlom, hogy mindenki keressen valamilyen Society-t és bátran kóstoljon bele a vezetésbe is!

(csoportkép Soma HunSoc elnökként tartott kampusz túrájáról)

A society-k kapcsán jutott eszembe, hogy a munkavállalásról is megkérdezlek, hiszen gyakran szolgálja azt a célt az egyetemi életben való szerepvállalás, hogy aztán jól mutasson a CV-n. Te mikor néztél először munka után, valamint mit látsz a karrierépítés hasznos, de egészséges léptékű módjának?

Nekem már több tervem is volt arra, hogyan szerezzek tapasztalatot és „építsem fel” magamat. Persze ezek egyike sem jött össze pontosan, de szerintem ez az élmény teljesen általános a karrierünk elején. Visszanézve mindent máshogy csinálnék.

Azt gondolom, hogy két dologra érdemes figyelni és akkor rendben lesz a CV-d és a skill-jeid is. Egyrészt, hogy próbáld ki magad minél több terepen. Legyen az society vezetés, diákmunka, mentorkodás, vagy akár gyakornoki állások.  A lényeg, hogy megtaláld mi az, amit élvezel és közben tapasztalatot is gyűjts! Én voltam elemző gyakornok Budapesten, dolgoztam marketingesként Londonban és vezettem (több) society-t is!

A másik, hogy tisztában legyél az elvárásokkal, a fontos részletekkel, az elérhető segítséggel. Tudd például, hogy mikortól kell jelentkezni gyakornoki és aztán frissdiplomás állásokra, milyen weboldalakon lehet állásokat találni, és hogy milyen lehetőségeket nyújt egyetemi karriertanácsadás (tanácsadás, gyakorlás).

Számomra ezek mind sokat segítettek. Emellett rengeteget olvastam, illetve hibáztam és megtanultam a saját káromon, hogy megértsem a munka világát itt kint, illetve képben legyek a trendekkel. Végül, amit érdemes tudni: csodák nincsenek. Lehet, hogy szerencséd lesz, de ezen a téren a sikerhez általában rengeteg munkát kell beletenni és nem nagyon lehet megspórolni a rá szánt időt. Cserébe, Londonban tényleg bárhová elmehetsz dolgozni, ha elég ügyes vagy. :)

Mivel Londonnal nyitottunk, miért ne zárjunk Magyarországgal. :) Tudom, hogy te is hazaérkeztél a vírus járvány miatt. Milyen érzés itthon lenni? Főleg ilyen furcsa helyzetben. Általánosságban is így szoktad magadat érezni, amikor hazalátogatsz? Van már valamiféle kialakult viszonyulásod ehhez a kétlakisághoz? Nagyon érdekelne.

Viszonylag rendszeresen járok haza, úgyhogy nem volt nagy sokk a mostani sem. Én ameddig lehetett, az eredeti hazautazásom időpontjával terveztem, végül csak kicsit hoztam előrébb. Úgyhogy ebből szempontból csak a reptér üressége lepett meg. Itthon pedig egyedül az furcsa, hogy általában a szünetekre jövök haza, most viszont a vizsgaidőszak nagy részét itt fogom tölteni. Alkalmazkodnom kell a környezethez. Azért nehéz, mert sosem kellett sokat tanulnom itthon, ám most teljesen át kellene állnom egy másfajta mindset-re.

Általánosságban már megszoktam a dolgokat a kétlakisággal kapcsolatban. Igyekszem fejben tartani mi van itthon, mi van kint és közben a programokkal is előre tervezek. A honvágyat pedig sok kivitt édességgel enyhítem. :)

Ezt örömmel hallom és nagyon szépen köszönöm a válaszaidat, izgalmas volt hallgatni őket! Sok sikert az otthonról tanuláshoz és a diplomamunkád befejezéséhez! Valamint reméljük, hogy a mi időzónánkban még rendes emberi időben tudsz másokkal együtt dolgozni. :)

Találkozunk legközelebb,

Egy megkésett cikk.

Külföldre készülőknek. A koronavírus kapcsán.

Ezt a bejegyzést már kétszer leültem megírni ezelőtt, de mindkét alkalommal elvesztem a gondolataimban. Írtam a koronavírussal kapcsolatos érzéseimről és a kialakult helyzet okozta kihívásokról egy otthon tanuló diák számára, de valahogy sosem jutottam el oda, amiről írni terveztem. Arról, hogy MIRE TANÍT meg minket ez a világjárvány és miként válhat ez annak a hasznára, aki a jövőben készül külföldre menni továbbtanulni. És szeretném néhol ezeket a pontokat a saját életemből illusztrálni.

Úgyhogy ezúttal csak belevágok, minden egyéb koronavírus helyzetet taglaló bevezető nélkül.

Mi mindenre tanít meg a Koronavírus és ez miért előnyös, ha külföldre készülsz továbbtanulni?

1.) Először is mindenképp megtanít alkalmazkodni, idegen és új helyzetben navigálni és képesnek lenni létező, jól működő, fix dolgokat átszervezni/átgondolni. Nincs ez másként egy új világba való becsöppenéskor sem. Én személy szerint már kezdtem beleszokni az új normámba, amikor ez a hirtelen változás felkavarta az állóvizet és mosolyogva gondoltam vissza az első évemre, amikor ezek az érzések és annak immunitására kifejlesztett rugalmasságom mindennapos volt.

És egy ilyen vészhelyzetben összeszedett rugalmasság és alkalmazkodó készség szerintem nagyon előnyös lesz minden jövőbeli külföldi továbbtanulónak.

Elvégre is nem életedben először fogsz találkozni addig lehetetlennek tartott helyzetekkel és az általuk kiváltott, elsőre ijesztő érzéseiddel, amikor szeptemberben új országba költözöl és hirtelen egyedül találod magadat. Talán most, az otthon kényelméből, biztonságban, családdal/barátokkal együtt átélve és kibeszélve könnyebben felfedezed mire vagy képes és mennyire könnyű vagy nehéz neked a régit félre tenni, a jelenre és annak problémáira koncentrálni, hogy sikeres lehess a jövőben.

2.) Ehhez kapcsolódóan ez a vírus keményen ugyan, de megtanít döntést hozni. Ha kicsit is olyan vagy mint én, akkor lehet, hogy néha órákat, sőt napokat tudsz gondolkozni egy egy döntéshelyzetben, mérlegeled a helyzet súlyosságát/lehetséges kimeneteleit, sorakoztatod a pro-kontra érveket és hosszasan tépelődsz, amíg…. Most nincs ilyen. Amikor lassan 3 hete Dublinban is elkezdődtek a bevezetetett korlátozások és értesültem a meghozott egyetemi döntésekről, akkor hirtelen kellett döntenem. Na, mi legyen? Hazajöjjek, vagy maradjak? Kisbőröndöt fogjak, vagy költözzek ki? Mi legyen a bevásárolt ételeimmel? Milyen tanulnivalót hozzak haza?

Szükséghelyzet megannyi meghozandó szükséges döntést szül. És neked hezitálás nélkül, magadra hagyatkozva döntened kell. És ami a legjobb, hogy olyan kérdéseket is generál ez a járvány, amire nincs jó válasz. Talán egyszer visszanézve tudnád, hogy mi volt, vagy lett volna a jobb lépés, de itt nem ez a lényeg. Nincs jó, vagy rossz döntés. Csak döntés van. Mindegy mit, csak döntsél.

Külföldi továbbtanulásod útján ezeket pedig mind meg fogod kapni. Nem rossz döntés, ha első évben nem vállalsz munkát, nem mész el gyakornoknak, nem tudod még miben akarsz specializálódni. Nem jó döntés, ha te mégis úgy osztanád be az idődet, hogy inkább dolgozol tanulás és barátkozás helyett. Ezek szimplán csak döntések. De szükségszerűek.

Ha választhatok, márpedig úgy néz ki mindig választhatok, én mindig élni szeretnék a döntési jogommal és döntéseim kimenetelivel. Erre pedig engem nem a koronavírus tanított meg, de megerősített benne újonnan. Neked is hasznodra válik majd!

3.) Hálásnak lenni és semmit sem adottnak venni. Na igen. Honnan ismered fel a nemzetközi diákot? Onnan, hogy hálás, hogy ott lehet, hogy tanulhat. Kevesebbet panaszkodik, de azt is másért… És ez most sincs másként. Miközben ott görnyedtem a kis szobám kellős közepén egy félig bepakolt kisbőrönd és hatalmas kupleráj közepette az utolsó estén az indulásom előtt, ez zakatolt a fejemben: “Csak a szükségeseket pakold! Azt vidd haza, amire feltétlenül szükséged van ahhoz, hogy be tudd fejezni ezt a tanévet otthonról is!”

Elsőre nagyon kiborultam. Nem azon törtem az agyam, hogy mi kell majd otthonra, hanem végigmentem az engem körbevevő tárgyaimon. Kell ez? Áh nem, vagy igen?! Nem tudom. Egy gondolat futott ágy az agyamon: ilyen lehetett, amikor a háború közepette házaikból menekültek az emberek? Pár perc alatt bepakolva a túlélésükhöz szükségeseket?

Aztán nagyon elszégyelltem magamat. Hogy hasonlíthatnám az én kiváltságos helyzetemet egy fizikai fenyegetettségben élőéhez, akinek az életben maradásért kellett küzdenie? Csupán egy közös van bennünk. A félelem. Az, hogy nem tudjuk mit hoz a jövő. De még így is mart a bűntudat, amíg bepakoltam. Minden egyes ott hagyott tárgynál megállapítottam, hogy ez sem a legszükségesebbekhez tartozik. Majd, amikor többnyire mindent visszatettem a helyére és másnap körbenéztem a teli szobámban elindulás előtt, nyugtáztam, hogy milyen sok minden vesz körbe, ami szimplán a mentális/lelki jóllétemet szolgálja, csak azért birtoklom, mert az örömömet lelem benne, de elengedhetetlennek semmiképp nem mondható. Úgyhogy becsuktam az ajtómat és otthagytam a megannyi ruhámat, a mindenféle színes papír írószereimet, könyveimet és sok minden mást.

Hálás voltam, hogy van egy otthonom és lehetőségem, hogy ilyen időkben is hazamenjek. Hogy otthon várt rám a családom, hogy nem kell ezt az egészet egyedül, egy kis helyen átvészelnem. De azért is hálás vagyok, hogy még ilyen körülmények között is lehetőségem van magas színvonalú oktatásban részesülni, nap mint nap tanulni és fejlődni. Hogy ezt az otthon komfortjából tehetem meg, anélkül, hogy bármiben hiányt szenvednék..

A hálaérzet egyébként nálam nagyon meglepő és uralkodó volt az első pár héten. Talán mert egy álmom vált valóra, de minden nehézséget le tudtam küzdeni, csak azért, mert minden éjjel úgy mentem aludni, hogy aznap is a vágyott egyetemem vágyott szakának óráit hallgathattam olyan híres neves professzoroktól, akikkel még csak egy szobában lenni is megtiszteltetés.

4.) Talán az egyik legnehezebb: előre nézni, nem hátra. Azaz megtanulni elengedni azokat a körülményeket, amik felett nincs befolyásunk. 

Amikor felültem a reptéri buszra és éberen hallgattam minden felszálló utastársam neszeit, (ki hol ül, ki tüsszent, ki mit fog meg a kezével, ki milyen messze van tőlem…) kifelé néztem a nagy ablakokon. Néztem az utcákon tartózkodókat és emlékszem az akkori gondolatmenetemre. Akkor csapott meg a helyzet valósága, annak minden velejárójával együtt. Néztem a pár vándorló turistát és értetlenkedtem a felelőtlenségükön. Ki utazgat ilyenkor? Egyre távolodva Dublin szívétől, ahova a jelenlegi életem fontos helyszínei és emlékei kötnek, szomorúságot éreztem. Na nem azért, mert nem örültem, hogy megyek haza. Hanem azért, mert nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy ez a tanév nem ott és úgy fog véget érni, ahogyan elterveztem. Mély szívfájdalommal vettem tudomásul, hogy ilyen hirtelen kellett ott hagynom mindent és mindenkit, a közeljövőre vonatkozó terveimmel és álmaimmal együtt.

Node ugye, ez nem az első alkalom volt, hogy emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ne azon gondolkozzak mit veszítettem, mi nem valósulhat meg, mi lett volna ha. Íme a nagy kihívás: ha  külföldre mész tanulni, akkor nem szabad azon töprengened, hogy mi lett volna, ha otthon maradsz, ha nem a legnehezebb utat választod, ha minden nap láthatnád a barátaidat és a családod, … Néha fizikailag fájdalmas, de meg kell erőltetned magadat és a jelenre/jövőre koncentrálni. Az az egyetlen módja.

5.) Emberek és emberi kapcsolatok értékelése messziről. Mindenről akkor derül ki mennyit ér neked, ha nem kaphatod meg és megtapasztalod mennyire hiányzik. És meglásd most aztán megtapasztalod ezt kegyetlenül. De emellett azt is, hogy ki milyen személy/barát igazán. Mert habár minden eseményt és tervet töröltek, az emberi kapcsolatok megmaradnak. És a szeretet kifejezésének ez nem szabhat határt. Főleg így, hogy van internetünk (+ technológiai lehetőségeink értékelése). Ezt pedig külföldi továbbtanulás ide vagy oda, mindenkinek hasznos megtapasztalnia.

6.) Hamar értékelni amid van, akkor az otthoni élet és komfort értékelése, valamint takarékoskodás.

Tudod, hogyan viselkedtem, amikor tavaly karácsonykor 3 és fél hónap után először jöttem haza? Hát, enyhén szólva is nevetségesen. Megsimogattam minden falat, tiszta felületet. Ugráltam a kávéfőző láttán, táncoltam a melegvizet adó zuhanyban. Örültem a nagy térnek, a magánszférámnak… Hirtelen MINDENRE másként tudtam tekinteni itthon. Semmi nem volt alap, megszokott.

Próbáld ezt most felfedezni és kiélvezni, mert habár egyáltalán nem vészes és nem majmok közé mész lakni, minden apró dolog fel tud értékelődni!

7.) Megtapasztalod az önállóságot. Magadra főzés, takarítás, mosás, ilyesmik. Ismerős? Ha nem, akkor kezdd el most megszokni. Ez egy tökéletes helyzet rá. Gondolom legtöbbeknek az étkezés tesz most különbséget, hiszen rá vagy utalva, hogy otthon egyél, méghozzá abból, amit bevásároltál. Valamint önálló döntéshozatal és előregondolkodás. Most egyénként is megállod a helyedet a világban és a világ jelenlegi helyzetében, nem csak mint egy gimnázium tanulója, egy család tagja, egy sportklub fontos alakja…

8.) És igen. Welcome to the real world. Most aztán megérzed milyen a világ problémáival is törődni, mert nem menekülhetsz el sehova. Ez kicsit olyan, hogy ha kérted ha nem, itt a felnőtt élet (politika, gazdaság) tessék. Mivel ebben a helyzetben te is érzed, hogy mind hatással vannak rád, méghozzá közvetlenül, nem tudsz mást csinálni, mint felnőni a feladathoz és figyelni rájuk.

Ez egy átlagos ember életében lépésről lépésre megy és sajnos nem is mindenki jut el odáig, a felelősségteljes társadalmi szerepvállalásig. Nekem először akkor esett le, hogy ezügyben sürgősen tennem kell valamit, amikor egy új kultúrában, egy idegen társadalomban én lettem az idegen és ezt megéreztem magamon. Ijesztően keveset tudtam az írekről, az életmódjukról, gondolatvilágukról, politikájukról és gazdaságukról. És ettől nagyon kényelmetlenül éreztem magamat. Úgy gondoltam, hogy ahhoz, hogy az ő országukban tanulhassak, legalább megtisztelem őket annyira, hogy tudom kik ők, mi foglalkoztatja a nemzetüket és én milyen szerepkörben vagyok jogosult itt tartózkodni.

9.) Ezzel pedig szorosan összefügg, hogy megtanuljuk fenntartással kezelni és kiszűrni a híreket. Hiszen muszáj kitapasztalnod, hogy kire hallgass, mit olvass el, hol keresd az információt. Valamint, hogy tudd a választható opciók közül menyikre tudsz/kell hagyatkoznod, főleg akkor, amikor a szüleid nem tudják megmondani. Ez egy kulcsfontosságú képesség ahhoz, hogy ne vessz el a nagy világban. Kezdd el most fejleszteni!

10.) Ügyintézés. Vagy mondjam inkább, hogy ügykiharcolás?

Biztos vagyok benne, hogy mostanra adódott már olyan alkalom a vírus okozta járvány miatt, hogy nem értettél egyet valami téged érintő intézkedéssel, esetleg úgy érezted, hogy nem igazságos módon osztályoztak/értékeltek/informáltak.. legyen akármiről is szó. Mint ahogyan a külföldi továbbtanulásod során is megannyiszor, most megtapasztalod, hogy miként tudsz kiállni magadért, az igazadért és miként részesülhetsz olyan bánásmódban, ami megillet. Ne hagyd ezeket a dolgokat menni, harcolj magadért! És nem csak a halasztások, haladékok kivívásáról, reklamálásról beszélek. Mert az ilyen krízis helyzetekben nagyon megy mindenkinek. Harcolj azért, hogy minden lehetőséged meglegyen arra, hogy a legjobbat tudd kihozni magadból. Legyen szó bármilyen hátráltató körülményről, vagy helyzetről.

11.) Idő beosztás, motiváltság + hasznosan eltöltött szabadidő. Kevés dolog fog most téged bizonyos cselekvésekre késztetni. Minden rajtad múlik. Mégha van is ki noszogasson, kötelességeidet megtenni helyetted más nem fogja

Okos ember nem unatkozik. Nem mintha erre most mindenkinek ideje lenne. De ezt biztos megtanuljuk most, akárcsak hogy a korlátolt lehetőségekhez mérten miként tudod hasznosan eltölteni az idődet és miként tudod beosztani a tanulnivalóidat. Tanulás közben pedig motiváltnak és céltudatosnak maradni, kizárni minden hátráltató tényezőt.

Key asset to the külföldi továbbtanulás, és jobb mielőbb rátenni a kezed.

(Készítettem erről egy koronavírus Study Reset videót, amit itt találsz: https://youtu.be/nNELVYlLctI )

12.) Megtanulsz majd egyedül lenni. Úgy igazán.

Ha eddig nem vonultál önkéntes karanténba életedben, vagy hasonló teljes elszigeteltségbe, vagy akár social média mentességbe, akkor aligha tapasztaltad meg, milyen a teljes egyedüllét. Az, amelyiket nem te választod. Én alapból is szeretek és jól tudok egyedül ellenni, de van különbség aközött, amikor itthon bejövök a szobámba és becsukom az ajtót, amin át hallom a családom megnyugtató morajlását és érzem, hogy bármikor kijöhetek és amúgy is biztonságban vagyok, és amikor egy idegen ország idegen városának idegen szegletén ülök egy amúgy is idegen szobában. De jó a biztonságos környezetben kezdeni. És rádöbbenni, hogy van olyan, hogy tényleg senki nem ér rá, nem elérhető, vagy nincs kedve interneten kapcsolódni veled. Van, hogy egyedül vagy és annak elégnek kell lennie ahhoz, hogy jól érezd magadat, hogy hasznos legyél, hogy jól elfoglald magadat és képes legyél ezt továbbcsinálni.

13.) Összetartás, segítségkérés...

Szerintem erre is megtanít a koronavírus, és mindenképpen olyan dolog, aminek hasznát veszed a  jövőben, főleg, ha külföldre készülsz. Netán egy olyan kultúrába, ahol az emberek nyitottabbak és a segítségkérés magától értetődőbb és kevésbé ciki. Ezzel pedig összefügg az összetartás, annak mindenféle kreatív kivitelezése. Hiszen társas lények vagyunk és szükségünk van emberi kapcsolatokra, olyanokra amik fent tartanak és kiegészítik az életünket. Ezektől lesz színesebb és élvezetesebb. És olyan helyzetekben, mint a mostani, vagy mondjuk a külföldi továbbtanulás, nagy értéke van egy egy kapcsolódásnak, segítségadáson keresztült megszületett barátságnak, vagy akár sok nehézségen át összekovácsolódott ismerősök.

Én olyan nagyon szívesen gondolok azokra a helyzetekre, amikor együtt bénáztam valakivel, akivel utána rövid ismertségünktől függetlenül mindig megálltunk köszönni/csevegni a folyosón. Vagy akár azokra a nehéz helyzetekre, váratlan eseményekre a barátaimmal, amikor magunk sem hittük, hogy támaszt tudunk adni, hiszen mindenféle bajunk és stresszes időszakunk volt.

Remélem, hogy ezeket a pontokat végigfutva kicsit több pozitívumot látsz bele a jelen hétköznapjaidba. Szerintem ez most egy tanulási folyamat, nem az a kellemes olvasgatós féle,  de erősebben és okosabban jövünk ki belőle. És minden válhat a hasznunkra. Hosszú távon is. Külföldi tanulásra készülve is.

Úgyhogy külön erő és ölelés azoknak, akik elveszettnek érzik magukat az érettségire készülvén, nem tudva, hogy mit hoz a jövő és hogy mi lesz az álmaitokkal. Hajrá!

Álljatok meg egy pillanatra és gondoljátok végig, hogy mi mindenre tanított már meg titeket ez a nehéz helyzet. Mit tartogat még vajon? És mi akadályoz meg abban, hogy előnyt kovácsolj ebből a helyzetből?

Vigyázzatok magatokra és másokra,

Maradjatok otthon,

És köszönjétek meg a koronavírusnak, hogy képes ilyen módon tanítani és felkészíteni bennünket.

Az év első cikke. (A szuper interjún kívűl, amit Pattival készítettem. Olvassátok el, ha még nem láttátok.) Február közepén, haha. Kissé besűrűsödtek itt a dolgok.

Valahogy úgy éreztem, hogy egy személyesebb sztorival indítanám ezt az évet és a jelentkezési időszak lezárását valami olyasmivel színesíteném meg nektek, amivel minden leendő egyetemista találkozni fog valamilyen szinten. De külföldre készülők szerintem biztosan. FOMO. Egy ideje szerettem volna írni erről, fogalmazódtak meg bennem gondolatok tavaly szeptember óta, ám csak most állt össze az én fejemben is a cikk mondandója.

De várjunk csak. Miről is beszélek? Mi az a FOMO?

FOMO, the fear of missing out, azaz a kimaradástól való félelem. Abban az értelemben, hogy félsz, hogy lemaradsz valamiről. Amikor úgy érzed, hogy nem vagy elég nyitott, bátor, rámenős és aktív, vagy épp jó helyen, ahol a dolgok történnek, így kimaradsz megannyi izgalmas történésből és élményből.

Ez márpedig egy gyakran felbukkanó érzés a mi korunkban, amikor rengeteg lehetőség vesz körül minket, úgyhogy szerintem most további magyarázás nélkül mindenki kapcsol, hogy “Áhh, hogy az..” “Azt én is szoktam érezni”.

FOMO és a külföldi továbbtanulás

Szeretnék erről az érzésről a külföldi továbbtanulás kontextusában beszélni, mert azt tapasztalom, hogy ez hozzáad egy extra réteget a dologhoz. Személy szerint én nem sokszor éreztem magamat így mielőtt kijöttem volna Dublinba tanulni, vagyis inkább nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.

Eddig

Otthon, a gimnázium utolsó éveiben elégedett voltam az életemmel, annak szociális oldalával és az összes megszerzett, átélt élményemmel. Na nem mintha mindig ott lettem volna, ahol az izgi események történtek, de sokkal több mindenkit és mindent ismertem.

Eleget ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, mi van ezen túl, mi van ott kint. Biztosan tudtam, hogy az általam választott események olyanok, amiket én választottam és azért, mert ahhoz volt kedvem az összes általam ismert és elérhető opció közül. Kiegészülve azzal a letagadhatatlan előnnyel, hogy otthon voltam, egy olyan városban, ahol kiskorom óta nyomon követtem az eseményeket és ismertem a dolgok rendjét. Ha nyílt egy új hely, valami közkedveltté vált, vagy új elfoglaltságot hirdettek a programajánlók, én is értesültem róla. Nem tudom honnan, csak megtörtént.

Ha fel is ütötte a fejét a FOMO az otthoni életemben, akkor azt inkább bizonyos emberek társaságához kötöttem, nem feltétlen az együtt átélendő eseményekhez (házibulikhoz mondjuk). Utolsó évben például féltem, hogy nem töltöttem elég időt az osztálytársaimmal ahhoz, hogy teljesen megismerjem őket. És gyakran választottam a megszokott, kényelmes közegemet (komfort zónán belül), a saját embereimmel, esélyt sem adva, hogy új módon ismerjek meg valakit, vagy új élményt szerezzek valakivel, aki nem állt annyira közel hozzám.

Egy ponton túl azonban minden megváltozott. Amióta elkezdtem a Trinity-t. Hogy is ne változott volna? Hiszen nulláról kezdtem. Nem ismertem semmit és senkit és egyedül abból merítettem erőt és energiát, hogy támaszkodtam az otthon maradott szeretteimre (család és barátok), valamint a már meghatározottnak vélt értékrendszeremre ezen a téren is. Csakhát a következőkkel szembesültem.

Most

Új közegbe való kerülés, helytől függetlenül, magával vonja azt az erős vágyat, hogy új embereket ismerj meg, élményeket szerezz és felfedezz. Nekem egy ideig kiolthatatlan volt, de aztán, ahogy elkezdtem beleszokni az új normába, elhalványult. Ám közben, az első naptól kezdve ott lappang(ott) a FOMO. Jön velem mindenhova, kísér az utamon, mígnem egyszer majd már nem a komfortzónámon kívül fogok élni, hanem teljesen alkalmazkodom és megismerek és felfedezek.

Hogy miért kapcsolom össze ezt a kettőt? Mert amíg otthon önszántamból jöttem mentem és szabadon válogathattam az élmények közül, itt nem így volt. Az első héten például, a Freshers’ Week-en minden kihagyott/lemondott/elhalasztott esemény után rossz érzés fogott el. Lehet, hogy erre mégis el kellett volna mennem. Lehet, hogy itt ismertem meg volna a legjobb leendő barátaimat. Kihagyhatatlan sztorikról/emberekről/emlékekről maradtam volna le? Nem hiszem. Legalábbis így utólag nem. Akkor úgy érződött. Csak azért, mert fáradt voltam és életem első Dublinban töltött hetét egyedül is (!) szerettem volna tölteni, még nem azt jelenti, hogy lemaradtam volna valamiről. Azt hiszem ezt a Freshers’ Week-es cikkemben is leírtam, de idegenként költözni és egyetemet kezdeni ebből a szempontból is más. Nekünk nem csak az impulzusok és az emberek újak, hanem az EGÉSZ város/ország/kultúra/közeg (egyetemen túli világ). Ez pedig azzal jár, hogy néha igen kimaradunk olyan dolgokból, amikről a helyiek nem. De attól még nem maradunk le semmi halaszthatatlanról. 

Külföldön egyedül én sokkal biztonságosabban élem az életemet, mint otthon mondjuk. Tudom, hogy én felelek magamért és senki más. Éppen ezért valahogy nehezebben tudom elengedi magamat.

Ez a csapdába esettség érzés pedig zavar. Sokszor ok nélkül érzem magam kiszolgáltatva különböző eseményeknek. Egyszerűen nem mondhatok nemet. És az, hogy fáradt vagyok, honvágyam van, vagy leterhelt az engem körbeölelő idegen, az nem elég jó indok. Igenis amíg van mire menni, van mit kipróbálni, van miben résztvenni, addig mennem kell.

És ez nagyon nincs így.

Szimplán csak hiányzik a magabiztosságom. A megbizonyosodásom, hogy tudom mi a jó nekem. Mert ha tudnám, akkor csak azt választanám. Mert egy olyan új világban (nem csak egyetemi, hanem külföldi is), ahol eddig még nem jártam, aminek minden kis szegletét fel nem fedeztem és még nem ízleltem meg, mindent, amit adni tud, addig egyszerűen nem tudhatom… A,B,C közül, amit ismerek, tudok választani, hiszen C-t szeretem a legjobban, de a valami, valami más és még ki tudja mennyi másság közül azonban nem tudom, hogy mi a saját sorrendem.

A jó hír az viszont, hogy megéri nyitottnak lenni és egyre messzebbre merészkedni. Nem kell rögtön az első héten fejest ugrani, HALADJ A SAJÁT TEMPÓDBAN. Egyedül itt ronthatod el. Ne erőltesd magad semmire és ne hasonlítgasd a saját haladásodat máséhoz. Ha mondjuk a 3 vagy 4 éves egyetemi képzésed alatt csak egyszer szeretnél mindenféle szociális tevékenységben résztvenni, akkor nagy teljesítmény ha havonta kipróbálsz valami új dolgot. Ha pedig csak az utolsó évre érsz a dolgok végére, az is rendben van. Tudod miért?

Mert szerintem, akarva akaratlanul felfedezed és megismered az új közeged és egyre kevésbé lesz nehéz igen-t mondani. Olyan ez mint az egész egyetemi élmény maga, csak az az ijesztő, ha nem tudod mi vár rád, mert akkor nagyon furcsa dolgokat tudunk elképzelni. Da ha fizikailag kezded megismerni az ismeretlent, akkor rájössz, hogy feleslegesen rettegetted magad. (Nyilván az ismeretlen csak addig ijesztő, amíg nem ismered. De attól még a fejünkben kreált dolgok ijesztenek meg jobban, mint a semmi maga.)

Hadd meséljek el egy saját történetet, hogy illusztráljam a leírtakat.

Első évben nekem hatalmas elvárásaim voltak magammal szemben. Arra gondoltam, hogy a lakótársaim mind a barátaim lesznek, hogy egy hónap alatt megszokom Írországot és az ír embereket… valamint biztosra vettem, hogy már karácsonyra hazamenve nehéz lesz búcsút venni a baráti körömtől. Na meg persze a sok program, amit elképzeltem, hogy majd együtt csinálunk. Pub quiz-ek, táncolni járások, közös ebédek az órák között, hétvégi kirándulás, society bulik és még sorolhatnám.

Ebből az első évemben kevés dolog valósult meg, van ami csak egyszer, van ami egyszer-kétszer és van, ami soha. A lakótársaimmal sosem találtuk meg a közös hangot és az első pár hónap után elengedtem az azon való sajnálkozást, hogy miért nem szeretnek, vagy miért nem hívnak magukkal bulizni. Teljesen mások voltunk. Sok hétvégén kirándultam és legalább egy nagyon jó barátnőm volt tavaly. De így is rengeteg élményt gyűjtöttem magamnak. Azóta pedig, idén. Minden felgyorsult. Nem tudom persze, hogy pontosan miért, de gyanítom, hogy segített, hogy nem akartam eseményeket görcsösen élvezni és előre kigondolt emlékeket szerezni. Idén természetesen jöttek a dolgok. Meg az emberek is. (És mindenért kárpótoltak!)

Lassan felfedeztem, hogy hogyan is mennek itt a dolgok, milyen szociális életet élnek a velem egykorúak (írek, nem írek, Trinity diákok, más diákok). Nem csak, hogy kitágult a kép, hanem le is tisztult. Hiszen csomó dologról teljesen rosszul gondolkoztam. Nem valósan.

Ennek kapcsán pedig...

És így rájöttem, hogy az otthoni tájékozottságom egyáltalán nem reprezentatív. Messze lenni az otthonomtól, kicsit több dolgot fedezni fel a világból, mint egy egy nyaralás során mondjuk (vagy inkább más dolgokat), valamint nemzetközi emberekkel együtt lenni és dolgozni egy színesebb kontextusba helyezte számomra a magamban való bizonyosságomat és ezzel együtt a kétségeimet is, akárcsak a FOMO-t.

Igen, a világlátás és világnézet tágítás ezen érzésekre is rányomják a bélyegüket. A tudással jön a hatalom, vagy hogy…

Szóval amikor visszagondolok a gimis énemre, ahogy boldogan csatlakoztam az osztálytársaimhoz az egyik iskolához közeli bisztróban, vagy ahogy nyári grillparty-t szerveztem a gyerekkori és családi barátainknak a testvéreimmel, akkor jól megmosolygom a naivságom. Mármint azt, hogy mennyire boldoggá és elégedetté tett a mostani életem mondjuk 40%-ának az ismerése, ami akkor még kitette az addigi életem egészét. És ne értsetek félre, ez nem rossz dolog. Épp ellenkezőleg. Inkább ilyen kedves, gyerekes, idilli gondolat. És szeretném is megőrizni. Szeretném, ha mindig elég lenne az, amit ismerek. Amiről tudom, hogy szeretem csinálni. Szeretnék könnyen és magabiztosan dönteni csupán annak alapján, amit az adott helyzetben tudok.

De azért nem bánom, hogy tágítom a látóköröm és a FOMO szűrőjével nézek körül a jelenlegi világomban. Ha meglátok egy ismeretlen dolgot, akkor addig járom körbe, vizsgálgatom és tanakodom rajta, vagy épp addig hajtom magamat felé, ameddig csak erőm bírja. Mert azért fiatalnak lenni és egyetemistának lenni (azaz felnőni) azt is jelenti, hogy lázadó az ember. Jó kísérletezni és mindennek megint újra esélyt adni.

Valahonnan az eszembe jut egy ilyesmi gondolat: “Amelyik fiatal nem lázadó az gyanús, amelyik idős nem elégedett, azzal valami baj van…”

És ezzel én nagyot egyet értek. Nekem segít eligazodni a FOMO szorongós érzése és az otthontól távol való biztonságérzetem megtartása között.

Ezzel kapcsolatban amúgy tervezek egy külön cikket, vagy videót, hogy az eddigi tapasztalataim alapján, mit érdemes szerintem mindenképp kipróbálni/megtapasztalni az egyetemen. (Én például ma küldtem el a jelentkezésemet egy 3 hónapos business start-up programra. Úgy, hogy sosem tanultam semmi üzleti, vagy gazdasági dolgot és a start-up ok világát sem tartottam túl sokra eddig. :)) Szóval sosem lehet tudni.)

Összefoglalva tehát.

Kicsit olyan, mintha egy vékony filter telepedne a külföldön tanuló diákok életére, ami a FOMO érzéséhez hasonlóan megszűri a minket érő információkat és behatásokat. Arra késztet, hogy minden kihagyott esemény, program, meg nem ismert személy, fel nem keresett professzor után kimaradtam érzésünk támadjon.

Én így gondolkozom:

Csak azért, mert mindenki más más élményekkel tölti meg az egyetemi éveit, külön fajta elfoglaltságokat választ és másként tölti a szabadidejét, nem jelenti azt, hogy van egy ultimate tökéletes kombináció. Mert nincs. Sem egy általános, sem egy számodra tervezett. Sok jó kombináció van, de nem kell 20 évesen beletörődni az első szembejövő opcióba, úgyhogy megéri kísérletezni és ér véleményt megváltoztatni (gyakran is, meg sokszor is).

És ezt javaslom:

Ne erőltesd magad, de küzdj ellene. Szerintem segít, ha úgy gondolsz rá, hogy ennek most van itt az ideje. Ha eddig nem érezted a FOMO-t és nem is nagyon szeretnéd a jövőben, akkor ideje most megtalálnod azt az önmagadat, aki biztosan tudja vállalni az értékeket, amik számára fontosak és ezáltal ebbe az értékrendszerbe beletartozó embereket és programokat egyszerűen kiválasztani.

Nem könnyű megtalálni azt a vékony vonalat a kettő életmód között, amiről beszélek, de  biztos nem lehetetlen. (Ha valaki tanul a fajok kialakulásáról, akkor a hibrid zónához tudom hasonlítani, nekem az jut eszembe.)

De mára ennyit tőlem/rólam/felőlem.

Remélem tetszett a mai cikk.

ÉS mivel Valentin Nap van, amit az írek az amerikaiakhoz hasonlóan ünnepelnek (azaz nagyon), köszönöm, hogy az olvasóm vagy!! Szeretem ezt csinálni és szeretem azt is, hogy elolvastad eddig.

Legyen csodás hétvégétek,

Visz Patti, magyar YouTuber, Angliában végzett diák, aki Modern Languages szakon tanult a University of Southampton-on és ezúttal az első meginterjúvolt vendégem ezen a blogon.

Erről és a továbbtanulási tapasztalatairól szeretném ma kérdezni, hiszen teljesen más utat járt be a “külföldre megyek tanulni” pillanattól, mint én és sok más nehézséggel kellett szembenéznie ezek során, amiről ma Ő fog Nektek beszámolni.

Patti, tudnál nekem mesélni, hogy Nálad mikor jött az elhatározás, külföldön tanulsz tovább? Mi volt a fő okod és motivációd erre?

Ez egy évekig tartó folyamat eredménye volt, amíg felkutattam a lehetőségeimet és mindent átgondoltam. Beszélhetnék az angol és a magyar felsőoktatási rendszer különbségeiről, vagy hogy milyen tökéletes szakot találtam kint magamnak, de az igazság az, hogy elég rossz éveim voltak a suliban, és ezért akartam elszabadulni itthonról – innen indult el az egész. Úgy éreztem, hogy máshol van a helyem. Az volt az álmom, hogy Angliában élhessek, mert imádtam az angol kultúrát, a nyelvet, és magát az országot. A továbbtanulás pedig egy tökéletes lehetőség volt, hogy megvalósítsam az álmomat. :)

Egyik videódban mesélted, hogy jártál az Engame Akadémiára. Én Milestone-os voltam, melyről nekem csupa negatív emlékem van (cikk később). Te megosztanád velünk, hogy mennyire segítette a felkészülésedet az ő munkájuk és mit gondolsz, mit adott hozzád?

Az Engame Akadémia nélkül nem sikerült volna eljutnom Angliába. Először is segített az angliai továbbtanuláshoz szükséges képességek fejlesztésében, mint például a kritikus gondolkodás, a csapatmunka, vagy a magabiztosság az angol nyelv használatában. Ezen kívül itt segítettek nekem eldönteni, hogy mit szeretnék tanulni pontosan. Végül pedig a felvételi minden lépésén végigkísértek: a társaimmal felolvastuk egymásnak a motivációs leveleinket, megtanultuk a UCAS használatát, a mentorom pedig segített kiválasztani az offerek közül a nekem megfelelő egyetemet. Tehát nagyon sokat köszönhetek az Engame Akadémiának.

Mi volt a felkészülésed legnehezebb része?

Talán a számomra tökéletes szakirány megtalálása. Először fogalmam sem volt, hogy milyen irányban szeretnék továbbtanulni. Utólag visszagondolva vicces folyamat volt, mert hónapokig a matematikában gondolkodtam például, ezért részt vettem egy tudományos táborban, ami életem leges-legrosszabb hete volt. :) Közben évek óta tanultam angolul a szabadidőmben, németből pedig brillíroztam a suliban, szóval mindig is ott volt az orrom előtt a tökéletes irány. Azt hiszem, idő kellett ahhoz, hogy felfedezzem magamban a nyelvtanulás iránti komolyabb vágyat.

Ha újracsinálhatnád az érettségitől, min változtatnál?

Abszolút semmin. Akkor már el volt intézve minden, kiválasztottam az egyetemet is. Minden élmény és minden nehézség, amin azóta keresztülmentem, hozzájárult ahhoz, aki most vagyok. És ezt nem akarnám megváltoztatni. :) 

Milyen volt Angliában tanulni így pár év távlatából? Mi jött be és mi nem?

Nekem hatalmas élmény volt. Rengeteget tanultam, de úgy, hogy közben nap mint nap kiléptem a komfortzónámból. Ez egy nagyon pozitív dolog volt az elején, viszont egy idő után belefáradtam. Itt konkrétan az idegen nyelven beszélgetős órákra gondolok: én alapvetően egy nagyon visszahúzódó személyiség vagyok, ezért elegem lett belőle, hogy idegenek előtt kell szerepelnem és teljesítenem. Ez az egyetlen dolog, ami nem jött be, magával az egyetemmel semmi bajom nem volt.

Mi az, ami megdöbbentett, amire nem számítottál, hogy nehézséget fog okozni egészen addig, amíg ki nem mentél?

A mindennapi angol beszéd megértése. Filmekben és Youtube videókban hallottam már különböző akcentusokat, de egyik sem volt olyan erős, mint ahogy bizonyos emberek a valóságban beszélnek. Akkor volt a legrosszabb, mikor egy kávézóban dolgoztam, és a zajos környezetben alig értettem meg a kollégáim instrukcióit. De idővel szerencsére jobb lett a helyzet.

Több videódban beszéltél a külföldi diákéletről. Mit gondolsz, mi minden szükséges ahhoz, hogy odakint kényelmesen érezhesd magad? Szerinted mit tehetnek egy külföldön tanuló diákért az otthon maradt barátai és a családja?

Szerintem érdemes kialakítani egy olyan helyet, ahol biztonságban érzi magát az ember. Diákként ez egy kis szoba lesz csak valószínűleg, de ha ott jól érzed magad, akkor az nagyon sokat segít. Én mindig kidekoráltam és gondosan berendeztem a szobámat a megszokott dolgaimmal, így szinte azonnal otthonosnak éreztem. Sokat segít az is, ha a családtagok vagy barátok elkísérnek külföldre, akár már az első alkalommal is - így segíthetnek berendezkedni, és maga az utazás sem lesz annyira ijesztő. Alapvetően a legjobb az, ha mindig elérhetőek, amikor szükséged van rájuk, de nem aggódnak túlságosan és nem várják el a folyamatos üzengetést, mert kell idő arra is, hogy egyedül legyél és ismerkedj az új hellyel, új emberekkel.

Egy nagyon gyakori kérdés, amit szerintem minden külföldön továbbtanuló megkap, az az, hogy “Haza fogsz jönni, miután végeztél?”. Te most itthon dolgozol, ha jól tudom. Ha nem túl személyes, akkor meg tudod osztani velünk erre az indokodat? Hogyhogy egyből hazajöttél a diplomaosztód után?

Már a második év során elkezdtem a jövőmön gondolkodni, és adta is magát az ötlet, hogy majd a fordítással foglalkozzak. De ekkor még Angliában gondolkodtam, tehát hogy kint maradjak és angolra fordítsak más nyelvekről. Ezután viszont összejöttem a (most már) vőlegényemmel, aki Magyarországon lakott. Hazajönni miatta szerettem volna, de az is abszolút logikus volt, hogy ha már fordítani szeretnék, akkor fordítsak az anyanyelvemre. Ezt pedig csak itthon lehet megtanulni, ezért végül az ELTE-n kötöttem ki. Tehát most nem dolgozom, hanem még tanulok.

Mi hiányzott a legjobban az otthoni életedből? Vagy a hétköznapi dolgok közül? Gondolkoztál azon, hogy milyen lett volna otthon egyetemre járni?

Azt nem szerettem, hogy kimaradtam az otthoni, családi dolgokból, mint például a szülinapok ünneplése, vagy az egyszerű közös ebédek. Most, hogy itthon vagyok, az ilyen alkalmakat nagyon tudom értékelni. Ha itthon jártam volna egyetemre, akkor biztosan nem ilyen irányba változtam volna meg, és nem értékelném ennyire a családomat és az otthonomat.

Gondolkodóbbá tett, hogy sokáig egyedül éltél és magadra figyeltél? Mit gondolsz ez az érzés veled maradt? Megváltoztatta a hozzáállásod? Másként tekintesz most akár az otthonodra, szeretteidre, vagy a magyar dolgokra általánosságban?

Igen, sokat változtam az egyedüllét hatására. Mindig is szerettem egyedül lenni és magamra figyelni, szóval szerintem a legnagyobb változás bennem inkább az volt, hogy meg kellett tanulnom önálló és független lenni. Szerencsére máshogy tekintek Magyarországra is – ez már nem egy olyan hely, ahonnan el akarok szabadulni, hanem az a hely, ahová mindig hazatérhetek. És ahogy már említettem, jobban értékelem az otthonomat és a családomat.

Ehhez kapcsolódóan, kissé általánosabban. Megváltoztatta a személyiségedet a külföldi továbbtanulás?

Persze, nagyon is. Sokkal magabiztosabb vagyok, mint azelőtt. Bízok magamban, és tudom, hogy képes vagyok elérni a céljaimat. Rengeteget tanultam a négy év során, és most nem az egyetemre gondolok, hanem minden más tapasztalatra – tanultam az emberektől, akiket megismertem, és tanultam a helyzetekből, amiken keresztülmentem, ezek változtattak meg.

Miért vagy a leghálásabb a külföldi továbbtanulásod során? Úgy érzed sokat hozzád tett, adott neked ez az élmény? Ez különösen érdekel, mert szerintem az út során mindig más helyeződik előtérbe, kíváncsi vagyok utólag mi hagyott benned mély nyomot.

Hálás vagyok azért, hogy többet láthattam a világból. És hálás vagyok minden egyes emberért, akiket megismertem. Szinte senkivel nem tartom már a kapcsolatot külföldről, de mindenki nagy hatással volt rám, akár pár órát beszélgettünk, akár hónapokig vagy évekig barátok voltunk. Azért mondom ezt, mert nem csak angol, hanem sok más külföldi diákkal is volt szerencsém találkozni, így rajtuk keresztül úgy érzem, a világnak nagyon sok részét megismerhettem, nem csak Angliát.

Te is említetted és teljes mértékben egyetértek, hogy micsoda jó dolog lett volna, ha tudtunk volna a csatornáinkhoz hasonlót követni a felkészülésünk során. Ha lett volna egy hasonló blog/YouTube csatorna kiindulásod előtt, Te miről olvastál /hallottál volna szívesen? Hogy érzed Te most milyen témában tudnál tanácsot adni az utánunk érkezőknek?

Nagyon jó lett volna a hétköznapi dolgokról többet hallani, mint például a kollégium, vagy mondjuk a bevásárlás. Meg úgy általánosságban, hogy milyen az élet kint diákként, és hogyan éli ezt meg valaki. Szerintem ez sokat segíthetne az utánunk következőknek. Ezért csináltam én is a végén videót egy átlagos napomról, a bevásárlásomról, stb. Remélem, hogy lesz majd, akinek segíthetek ezzel. De most, hogy itthon vagyok, többet tudnék segíteni ha mondjuk valaki azon gondolkozna, hogy ugyanerre a szakra megy, és szívesen hallana róla, hogyan is néz ki ez a valóságban.

Hozzáfűznél/megosztanál még valamit?

Csak annyit, hogy köszönöm, hogy gondoltál rám! És sok sikert kívánok a blogodhoz, a csatornádhoz, és persze a továbbtanuláshoz is! :)

Nagyon köszönöm Patti. És főként azt, hogy megosztottad velünk a személyes történetedet és gondolataidat! Valamint köszönjünk, hogy ezt a külföldi továbbtanulásod során is megtetted a YouTube csatornádon, sokaknak segítesz vele, az biztos! Én most kezdem csak megérezni, hogy milyen nagy feladat és bátorság így tenni, és ezért is nagyra tartalak!

Remélem a szavaidon keresztül, átélve a Te utadat, más nézőpontot is megismertethettünk az olvasóimmal. Köszönöm, hogy itt voltál, nagyon örülök, hogy elfogadtad a felkérésemet és  igazán tetszettek a válaszaid.

Kíváncsian várjuk a ti véleményeteket is!

Legyetek jók,

Legközelebb találkozunk.

A képeket Visz Patti Instagram oldalán találjátok meg.

Imádom az év összefoglalókat, kiskorom óta ilyen vagyok. Úgyhogy íme az első a DublinbaMentaMárta történetében.

DublinbaMentaMárta - 2019

37 poszt

26 blogbejegyzés

12 YouTube videó

2 kiemelés: 1 index.hu és 1 blog.hu címlapos

És megannyi beletett óra: ötletelés, gondolkodás, cikk írás és videószerkesztés

8 városból, 5 országból írtam idén.. ültem kv-zóban, repülőn, tengerparton, hegy tövében, sőt még egy kompon is, amikor ezek a cikkek születtek. Mindenhova vittem magammal a laptopomat, ‘sosem lehet tudni’ alapon.

A bemutatkozó blogcikk februárban született meg, az első rendes, külföldi továbbtanulásos témát taglaló bejegyzés csak hónapokra rá, júniusban. A YouTube csatorna intró videóját októberben tettem ki, nem kis izgatottsággal, azóta pedig heti rendszerességgel érkeznek az újabb videók a külföldi továbbtanulásról, annak mindenféle oldaláról, szösszenetnyi bejelentkezésekkel. 

Ezek alapján habár sem a blog, sem a csatorna nem volt teljes életű 2019-ben, van mire visszatekintenem idén, hiszen az ötlet már régóta érlelődött bennem és mégiscsak ez volt az az év, amikor belekezdtem. 

Amikor esténként lefekszem aludni, arra gondolok, hogy tavaly ilyenkor az egész még csak egy álom volt. Az előző egyetemi kollégiumi szobámban töprengtem arról minden elalvás előtt, hogy jó lenne belevágni, elkezdeni megosztani a külföldi továbbtanulás minden apró cseprő dolgát. Kinyitni ezt az ajtót, hogy az utánam következőknek kicsit könnyebb legyen, vagy legalábbis kevésbé ismeretlen. 

Ha pedig most visszagondolok az évre, azok az apró mozzanatok jutnak eszembe, ami másnak/kívülről tekintve nem tűnik sem nagynak, megugorhatatlannak, vagy lehetetlennek, nekem mégis aranyat ér. 

Emlékszem, 

• hogy egy Dublinban vett füzetben kezdtem el ötletelni és tervezgetni.. hogy az egyik oldalára azt írtam Blog, a másikra, hogy YouTube (és hónapokig néztem a YouTube-os matricát, nem mertem belekezdeni és még arra is gondoltam, hogy inkább leszedem róla).
• amikor az idei FreedomxFest után újonnan fellelkesülve a Ferenciek terén lévő coworking irodában írtam meg mindennek a vázlatát és alapját, valamint posztoltam az első cikkemet.
• hogy a vonaton hazafelé tartva az egyik nyári úszásom után lefrissítettem az email-jeimet és alig bírtam magammal, amikor megláttam életem első index-es kiemelését. Még jó, hogy a következő megállónál leszálltam és kiabálva/sikítozva hívhattam fel az anyukámat. Egész este izgatott voltam, alig tudtam aludni menni.
• a YouTube intró videómat vagy ötezerszer felvettem, mire félig elégedett lettem a végeredménnyel.
• hogy fogalmam sem volt, hogy kell videót szerkeszteni. (Most sincs túl sok. :))
• hogy az első videót akkor tettem ki időzítve, amikor egy előadáson voltam. Mert tudtam, hogy el kell terelnem a figyelmemet, különben nem bírnék másra gondolni.
• a második cikk kiemelésemet hajnalban tudtam meg és a szobámban sikoltozva hívtam fel a már alvó barátomat, hogy elújságoljam a boldogságomat.. miközben a mellettem lévő két szobában nem csak a lakótársaim, de a vendégeik is aludtak.
• amikor az ír barátnőm bevallotta, hogy minden héten várja a videóimat és olyan izgatottan kezd bele, pedig egy szót sem ért belőle. :))

És még sok apró kis momentumra, amire nagyon kedves visszagondolnom, de megtartom magamnak.

Ám nem zárhatom le ezt az évet anélkül, hogy hálát ne adnék azoknak, akik olvastak, néztek és támogattak. Akár bennfentes családtagként/barátként, már sokadjára hallgatva a megosztandómat, vagy ismeretlenül, messziről, csak pár kedves üzenet, kitartó jelenlét és reakció formájában.

Nem a számokért csinálom. Azt mondtam magamnak, hogy ha legalább egy személynek segít majd amit csinálok, próbálok, akkor már megérte. És nem egy ilyen volt idén!! Kérni sem kérhettem volna többet. :) Elég szentimentális személy vagyok, minden egyes kedves üzenetet és véleményt elmentettem magamnak. KÖSZÖNÖM, ha TE egy voltál ezek közül!

Hálás vagyok

• MINDENKINEK, akivel erről beszélgethettem idén, aki meghallgatott, bátorított, véleményt megosztott, reagált, követett és visszajelzett, hogy neki is szól ez a blog/csatorna…
• annak a személynek, aki úgy vette fel a telefont, hogy Haló Dublin?!, amikor ezzel az ötletemmel kerestem meg.. és azóta is támogat és terelget, mondja, hogy mi a ‘next step’. Azóta ‘mentorom’-ként hivatkozok rád mások előtt, csak mondom … :))
• hogy megtapasztaltam más szemmel ránézni a körülöttem lévő világra. Mármint vizuális értelemben. Hiányzott ez a fajta kreativitás. Egy egy séta alkalmával apró részleteket is észreveszek, valamint az eget és a felettem lévő dolgokat mindig és meglévő videókat is másként nézek már. Tök izgi.
• hogy találtam valamit, ami lázba hoz és ami egy ötletek kimeríthetetlen tárházának tűnik.
• hogy ilyen egyszerűen és gyorsan képes vagyok bármit kommunikálni Dublinból otthonra.
• hogy van lehetőségem ezt csinálni. A Trinity-n tanulni és közben megosztani az élményeimet, tapasztalataimat és a meglátásaimat.
• !

Köszönöm, ha idén velem tartottál, csodaszép évet zárok! És izgatottan várom a 2020-at, ami az első teljes év lesz a DublinbaMentaMárta életében. Tele még több ötlet és elképzelés megvalósításával és annál is több próbálkozással, kísérletezéssel.

Jók legyetek, 

azaz konkrétan mit tehetsz, ha magányos/fáradt/szomorú vagy… és mégis helyt kellene állnod

Próbáld ki ezek közül valamelyiket, vagyis minél többet!

1. Vedd fel a fül-/fejhallgatódat, húzd be a függönyödet és ugráld ki magadat valami hangos zenére!
2. Vegyél egy hosszú meleg zuhanyt, ha kell sírd ki magadat!
3. Öltözz fel és menj el sétálni. De tényleg. Ha nincs célod, akkor is. Csak menj egy háztömböt, vagy két utcányit. Ha esik, akkor szaladj el a legközelebbi megállóba, várd meg amíg jön egy busz és szaladj vissza. Vagy akár ugorj le a legközelebbi boltba és random vegyél egy csomag rágót, vagy egy tábla csokit. - Nagyon sokan mondják, hogy menj le sétálni, de Te meg áá, nincs időm, a szellőztetés is elég.. nem is akarok felöltözni, ….
4. Hívd meg magadat egy kávéra. Ülj be, élvezd ki, pihenj és csinálj valami teljesen mást, mint amit kellene.
5. Hívj fel egy barátot és kérdezd meg milyen napja volt.
6. Tervezz egy programot a vizsgáid utánra. Mozi? Táncolás? Vagy csak egy kiadós pub ebéd? Mindegy, fixáld le, hogy motiváljon.
7. Ürítsd ki a kukádat, porszívózz és rakj rendet. Valamint ne felejts el szellőztetni! Így friss fejjel és tisztább/rendesebb környezetben kezdhetsz újra neki a munkának.
8. Nézd meg azt a kedvenc YouTube videódat, ami motivál/megnevetett… 
9. Készíts magadnak egy turmixot, vagy dobj össze valami gyors reggelit/vacsorát. Kicsit tereld el a figyelmedet és nagyon fókuszálj minden hozzávalóra. Másra ne is gondolj, csak, hogy mi milyen sorrendben követi egymást.
10. Mozogj kicsit. Nyújtózkodástól kezdve, a váll- és nyakkörzésen át egészen az edzésig bármit! Legrosszabb esetben meg csak húzd ki magadat és guggolj ötöt. 
11. +1  Ha van testvéred, hívd fel videóhíváson és csináljatok együtt valamit. Akár vacsi, tanulás, vagy bármi, amit amúgy is csinálna a másik. Nekem a múlt hetem fénypontja az volt, amikor a nővérem  last minute karácsonyi vásárlását kísértem végig. :)

Nehéz egyedül helytállni, és teljesen mást igényel jól lenni, mint otthon, a családod közelében, a gyerekkori, vagy legalábbis régi barátaid mellett.

Neked mi segít?

Legyetek jók,

Illustration by Lim Heng Swee

Hogy miért? Mert a legtöbb jelentkezési határidő januárban van és a karácsonyi szünet az utolsó alkalmad, hogy átgondold a dolgaidat. Mit értek ez alatt?

Azt, hogy a jelentkezési folyamat oroszlánrésze az elhatározás és kigondolás. Onnan már egyszerűen jön a motivált cselekvés. Habár elég időigényes tud lenni egy-egy jelentkezés az ötlettől a befejezésig, nem is beszélve többről egyszerre.. és éppen ezért senki nem javasolja (tanárok, szülők, mentorok), hogy az utolsó pillanatra hagyjuk.

De én ma leírom neked, hogy hogyan tudod mégis befejezni időben, ha TÉNYLEG megpróbálnád idén. 

Én 4 országba jelentkeztem, négy különböző felületen. Magyar felvi.hu, Egyesült Királyság ucas.com, Írország cao.ie és egy svéd egyetem, a saját honlapján. Habár sok sok határidőre kellett figyelnem, mindegyikkel időben lész lettem és különösebb félreértés vagy hiba nélkül befejeztem, teljesen egyedül. Ssóval. Nem lehetetlen! Stresszesnek stresszes, de megpróbálom megkönnyíteni neked.

Lássuk!

MINDENEK ELŐTT

Nyiss egy füzetet/ Word dokumentumot, telefon jegyzetet, ami neked beválik és vezesd a jelentkezésed menetét.

KARÁCSONY ELŐTT

Kezdd azzal, hogy tisztázod melyik rendszerbe adod be a jelentkezésedet. UCAS, CAO? Direkt jelentkezés más egyetemekre? Vagy esetleg több egyszerre?

A legidőigényesebb mindig a kutatás, de arra épül a jó munka/esszé, akármiről is legyen szó. Éppen ezért javasolom, hogy még a karácsonyi szünet előtt, azaz ezen a héten döntsd el melyik portálokon fogod kitölteni a jelentkezésedet és azután jó alaposan vedd szemügyre a felületet!

Lépések

1.) Regisztrálj az összes felületre, ahova beadod a jelentkezésedet.

Ha a regisztrációhoz szükséged van más adatokra/fizetésre akkor írj róla listát és a héten szerezd be őket.

2.) Ha regisztráltál, írd ki a következő részleteket/információkat a honlapokról: 

• Mi a jelentkezés befejezésének és elküldésének az első körös/rád vonatkozó határideje?
• Mennyibe kerül a jelentkezési díj? Hogyan tudsz fizetni? (Hogyan tudsz pénznemet átváltani, ha csak magyar bankkártyád van.)
• Hány lépésből áll a teljes jelentkezés? (Ez többnyire egy oldalfülön jelölve van és lépésenként kapsz egy pipát, ha kitöltöd az adott szekciót.)
• Mit kell feltöltened majd?
• Kinek szólnak az általad írt dolgok? Ki fogja elolvasni? (Nem mindegy, hogy ugyanazt írod-e az összes egyetemnek és a szakról kell meggyőznöd őket, vagy külön szólsz minden intézményhez. Más a célod, a hangvételed és a taktikád is ezáltal.)
• Igényli a jelentkezésed más fél részvételét is? Más aláírását/munkáját? (Az angliai jelentkezéshez a Recommendation Letter írójának is küldenek egy email-t, amit meg kell erősítenije. Valaki pedig még kiskorú a kitöltés alkalmával, akkor szülőkkel lehet ugyanez.)

3.) Lépj kapcsolatba azokkal az emberekkel, akiknek a segítségét kell kérned. Megköszönve az idejüket és elnézést kérve a határidő közeledtéért, valamint, hogy csak most jut eszedbe, keresd fel őket és mondd el mire kérnéd őket, mi az ő dolguk. Minél pontosabban megfogalmazod a feladatot, vagy írod le, hogy mit kérnél/várnál el tőlük, annyival könnyebb dolguk lesz. Próbáld a dolog oroszlánrészét magadra vállalni és akár ötletelj, gyűjts mintákat, írj vázlatot. ÉS mindenképp legyél segítőkész! 

FONTOS hogy tisztán és sokszor elmondd a határidőt, nem csak a jelentkezésednek, hanem, hogy te személy szerint mikorra kéred az ő segítségüket! Ha még lesz dolgod az átfogalmazással, fordítással, feltöltéssel, akármivel, akkor add tudtukra, hogy miért ilyen sürgős a dolog!

Tipp: Ezek az adminisztratív feladatok nem túl izgalmasok, de szükségszerűek. Miért ne kezdd MA az összes beregisztrálással (vagy csak eggyel, mégrövidebb!) és az információgyűjtéssel HOLNAP/HOLNAPUTÁN, apránként? Napi 10-15 perc munka is munka, méghozzá fontos munka!

A héten csak ez a fontos. Legyenek meg az alapok, amire építkezel. A Personal Statement és a Recommendation Letter írás a jövőé, ahogyan a pontos egyetemek kiválasztása is. A héten legyél meg addig, hogy minden készen álljon a kitöltésre.

KARÁCSONYI SZÜNETBEN

A karácsonyi szünetben nyilván lazítani szeretnél és a családoddal lenni. Ám ezekkel egy időben hasznosan is töltheted a pihenőidődet. Mondom hogyan.

Szenteld a karácsonyi szünetet annak, hogy kitalálod mi a motivációd, miért szeretnél külföldre menni tanulni, miért szeretnéd azt az adott szakot tanulni, amit kinéztél magadnak. Ötletelj és semmit ne hagyj elveszni, mindent írj le. Juss el addig, hogy krisztálytisztán érzed és tudod, azaz megfogalmazni is meg tudod, hogy MELYIK SZAK és MIÉRT KÜLFÖLDÖN. Okés?

És itt lehetsz bátor, vagy épp gyerekes. Kezdheted alfánál, vagy gondolhatsz az elmúlt pár hónapra. Ami pedig a legjobb, hogy beszélgethetsz erről a szüleiddel, nagyszüleiddel, testvéreiddel, rokonokkal. 

Ha úgy érzed el tudod mondani miért mennél külföldre tanulni, mondd el egy családtagodnak, vagy épp győzd meg a testvéredet. Ha pedig elveszve érzed magadat, akkor kérdezd körbe az egész családot, vagy ötleteljetek együtt. Tényleg ez a leghatékonyabb! Na meg az, ami az egész karácsonyi szünet alatt a feladatod lesz, hogy ezen a szűrőn nézz a világra. Minden nap, minden alkalommal kérdezd meg magadtól, hogy MIÉRT SZERETNÉK KÜLFÖLDRE MENNI TANULNI? MIÉRT SZERETNÉM AZT AZ ADOTT SZAKOT TANULNI? Mit szeretek benne annyira? Miért lenne nekem való?

Légy ŐSZINTE, EREDETI és IZGALMAS. Ne csak azon a módon gondolkodj, hogy mások mit írnak, mit kellene írnod, hogyan lenne helyénvaló. Szimplán csak válaszolj ezekre a kérdésekre és tedd bele magadat, minél több módon. 

És hidd el, ha nem hagyod magadat, még a karácsonyfa választás, vagy díszítés során sem, ha ezzel kelsz és mész aludni, akkor egy karácsonyi időszak, azaz 3-5 nap tökéletesen elég arra, hogy megannyi ötletet összeírj. Valamint kategóriákba szedd a felkészülésed állomásait. Minden iskolán kívüli tevékenységedet, olvasmányodat és a többi. 

Pihenj persze és koncentrálj az ünnepekre, nem azt mondom, de ha eddig halogattad a jelentkezést, akkor most az a feladatod és legfőbb dolgod, hogy letisztázd a miértjeidet és meggyőző legyél.

KARÁCSONY UTÁN

Karácsony után pedig jöhet a munka. Nade nem az egész, egy falatban. Az is lépésenként, úgyhogy nem fog vészesnek érződni.

Oszd be magadnak, hogy mi van még hátra. 

a) Mondjuk egyik nap megnézed az összes egyetemet, ahol elérhető az általad választott szak. Összeszeded őket, utánanézel a helynek, közlekedésnek, egyetemnek, számodra fontos szempontoknak. Böngészed az oldalaikat, kiírod ami tetszik, összehasonlítod őket táblázatban, és a többi. FONTOS, hogy csak olyanokat írj fel a listádra, amiknek a feltételeit tudod, hogy van esélyed teljesíteni.

Ha nincs feltüntetve/listázva akkor azonnal írj email-t nekik. Legyen egy alap email sablonod, amiben elmondod, hogy ki vagy, mire jelentkeznél és hogy nem látod az eredmények magyar megfelelőit listázva, az érettségi jegyekkel.

Tipp: Ha nem tudod hol kezd, íme a javaslatom. Írj össze 10 olyan egyetemet, ahol a szakodat tanulhatnád és úgy érzed jó helyed lenne ott. Figyelj az apróságokra. Mennyi a külföldi diák, milyen messze lennél, hogyan lehet meglátogatni, milyen az időjárás, a város, miket lehet csinálni a hétvégén, …

b) Aztán a másik nap írd meg az első Personal Statement/Cover Letter/Motivational Letter vázlatodat. Vagy csak egy mindenes dokumentumot az összes karácsony alatt összeszedett ötlettel. 

Kezdd el kifejteni a pontokat. Írj meg egy -egy mondatot, szegmenst, akár teljes paragrafust, vagy bevezetést/befejezést. Ami jön. A végén így fog összeállni, nem úgy, hogy leülsz és az első betűtől az utolsóig megírod.

c) Aludj rá párat, vagy beszélj másokkal/mutasd meg valakinek és két nap múlva mondjuk ülj le és dolgozz rajta egy kicsit többet. Írd át, ami nem világos, vagy nincs eléggé kifejtve. Húzd ki, ami azóta nem tetszik és törekedj arra, hogy az egész összeálljon.

Ez persze csak egy példa volt, azoknak akik mondjuk Angliába jelentkeznek, de minden folyamatot fel lehet bontani apró lépésekre és neked 27-e után éppen ez a feladatod. Az ötleteiddel és válaszaiddal tettre készen papírra kell vetned és a jelentkezési folyamat követelményei szerint átadnod ezt az üzenetet.

Én két éve ugyanekkor nevetve jegyeztem meg a testvéremnek, hogy mindig attól függ, hogy ki vagyok, mennyire árnyalt a motivációm, hogy melyik rendszerben mondom el. Ha 4000 karakterben kell definiálnom magamat, akkor 4000 karakternyi vagyok, ha 1000 szóban, akkor meg 1000 szónyi. 

Mindegy, hogy mi a követelmény, bele kell férjél és abban kell elmondanod, meggyőznöd az egyetemeket, hogy jó választás vagy a számukra, ők pedig a pont neked való egyetem/szak. 

JANUÁRBAN

Januárban már csak 2-3 heted marad a végső határidőig. De ez éppen elég arra, hogy az első hétben meglegyen mindenből a végleges verziód és aztán átgondolhasd, letisztázhasd, amit még le kell.

Lépések

• Kapd meg, javítsd ki és fordíttasd/fordítsd le a Recommendation Letter-ödet, hogy azt egyből kipipálhasd a listádról.
• Juss el a végső rangsorig a választott egyetemeidből. Próbáld meg nem variálni az utolsó pillanatban. Ha bizonytalan vagy, akkor még bőven van időd újra átnézni és kutakodni.
• Véglegesítsd a Personal Statemented-et is és minden nap, igen MINDEN NAP ülj le hozzá átolvasni, csiszolgatni. Ezen a ponton már közel vagy a végső változathoz, de ezek az apró csinosítgatások teszik majd igazán kitűnővé. 
• Menj végig a kezdeti füzeted/jegyzeted listáin és sürgesd meg azokat a lépéseket, amiket idáig nem tudtál kipipálni.

Végül, ha úgy érzed ennél többet már nem tehetsz, TÖLTSD FEL és KÜLDD EL a jelentkezésedet!!!

Ha több rendszerbe jelentkezel és mondjuk a UCAS határidő január 15, a CAO január 20, akkor mihamarabb töltsd fel, amivel készen vagy, hogy ne párhuzamosan kelljen dolgoznod két különböző dolgon, hanem továbbléphess a következőre. A teljes figyelmeddel és koncentrációddal. Főleg abban az esetben, amikor mondtam, hogy mások a formai követelmények és emiatt teljesen más megfogalmazásban kell megnyilvánulnod. Ne kavarodj össze, vagy épp felejts ki valamit emiatt, kezeld külön a dolgokat!! 

• Majd pedig nézd ki magadnak az angol nyelv vizsga dátumodat és tervezd meg az arra való felkészülésedet, mint ahogyan az érettségid vállalt jegyeinek megszerzését is.

Ennyi lett volna mára. Remélem, hogy átlátható lett. Nem egy könnyű, de mindenképp teljesíthető folyamat. Kérlek SENKI ne adja fel csak amiatt, mert elveszve érzi magát. Mint láthatod meglehet csinálni rövid időn belül is. DE TÉNYLEG EZ AZ UTOLSÓ ALKALOM, hogy belekezdj!

Ha szeretnétek, szívesen írok külön külön is tippeket, ötleteket, forrásokat a jelentkezési folyamat nagyobb résztvevőiről, a Personal Statement-ről, vagy akár az adminisztratív követelményekről is. 

Írd meg akár itt kommentben, a Facebook csoportunkban, vagy Instagramon, több helyen is megtalálsz, szívesen segítek. :)

Legyetek jók és HAJRÁ HAJRÁ,

Úgy ahogyan magyarul. 

Jó, nade mégis?

Ma igyekszem nektek leírni, hogy hogyan jegyzetelj angolul (azaz nem a saját anyanyelveden) az egyetemen, ha külföldre mész tanulni.

(Megjegyzés: Én az angollal vagyok csak így. Habár egy időben tanultam németül, sosem használtam ilyen szinten, vagy környezetben. De lehet, hogy a leírt meglátásaim közül lesz ami más idegennyelvre is vonatkozik. Ezt majd írjátok meg Ti.)

Az ehhez tartozó YouTube videómat az angol nyelven való tanulással kapcsolatos gondolataimról és érzelmeimről itt találod: https://youtu.be/6XT1M94SBP8 

Kezdjük azzal, hogy nem mindenkinek ugyanolyan a jegyzetelési stílusa és ez így van jól. Gimnázium végére nagyjából már tudhatod, hogy neked mi válik be. Azt javaslom, hogy tartsd is ahhoz magadat. Habár trükkös helyzet, hogy az egyetem még a magyarul (vagy a saját anyanyelvükön) jegyzetelő diákoknak is rejt új kihívásokat, hiszen alapból is meg kell szoknunk egy új követelményrendszert más időbeosztással és különböző fontosságú számonkérésekkel. 

Én úgy látom, hogy éppen ezért, hiszen amúgy is új tanulási stílust kell alkalmaznod egyetemen, nem olyan hatalmas feladat angolul jegyzetelni és tanulni, mint ahogyan elsőre tűnik.

Nyilván bele lehet ebbe is jönni magadtól és kitapasztalni a magad módján, de sosem árt informálódni és felkészülni, amennyire csak lehet. Hogy ne érezd majd magad lemaradva, vagy másokhoz képest hátrányban, ha élesben sor kerül a dologra, valamint mivel engem ez eléggé foglalkoztatott kiindulás előtt, úgy gondoltam leírom a saját tapasztalataimat és megosztom a gondolataimat, hátha megkönnyítem azok dolgát, akik még ezelőtt állnak.

Szóval íme az idegen nyelven való jegyzetélessel kapcsolatos (esetemben angol) tippjeim.

Főleg azokról a dolgokról, amiben eltér a magyar nyelven való jegyzeteléstől…

WARNINGS - A különbségek

Kicsit más funkciója van a jegyzetelésnek angolul, mint magyarul. Nem csak a témát szeretnéd megérteni és az elhangzottaknak a lényegét kinyerni, hanem megtanulni úgy beszélni és előadni az ismeretlen tartalomról, ahogyan az előadóid. Azaz nyelvet is tanulsz közben, vagyis által.

1.) Az első és legjelentősebb különbség, hogy ezt a nyelvet nem hallottad 18-20 éven keresztül mindidáig különféle emberek szájából (idős, fiatal, beteg, részeges, nevetés közben beszélő, sejpítő/raccsoló, különböző helyről való, vidéki, …), mindenféle csatornákon át (tv, rádió, hangosbemondó, mikrofon, zajos busz, suttogó, …) és események alatt (tömegben, egyedül, hangzavarban, gyorsan, idegesen, lassan beszélve, …). Értitek mi mindenre gondolok. Ezáltal pedig nem lehet olyan teljes és hibátlan a megértésed, mint a saját anyanyelveden. Szóval értőbb figyelést kell tanúsítanod az órák alatt és még akkor sem fogsz mindent érteni, vagy mindent pontosan hallani. Ezt el kell fogadnod.

Warning: Egyébként pont emiatt a kezdeti időkben elég megterhelő lesz koncentrálnod, úgyhogy ne érjen váratlanul, hiába tudod, hogy otthon egy negyvenöt perces előadás meg sem kottyanna.

2.) Lesznek olyan szavak, amiket úgy kell leírnod, hogy nem tudod a jelentését/használatát. Azaz hallás alapján, anélkül, hogy tudnád, hogy írják. Na ez többnyire elég viccesen szokott elsülni. Van akinek jobb érzéke van hozzá (többnyire, aki sokat olvasott és hallgatott az adott nyelven, vagy azzal kezdte a nyelvtanulást, hogy megtanulta a hangokat és az írásmódjukat) és ezért van sejtése, hogy az adott, hallott szókapcsolatot hogyan betűzik, még akkor is, ha nem írta le előtte. És van aki nem. De ebbe teljes mértékben bele lehet jönni és van mit tenni ellene! 

Láttam megannyi embert takargatni a jegyzetüket, mintha mindenki mást az érdekelne, hogy pontosan betűzött-e le mindent. Sőt még lehet, hogy az elején én is ilyen voltam. Nem akartam a többieket, hogy azt higgyék, hogy alap szavak leírása is problémát tud jelenteni. Márpedig így van. A mai napig van olyan, hogy az óra felénél mondjuk, a legnehezebb szavak leírása után lefagyok amikor meghallom, hogy distinguish és töprengek, hogy most akkor hogy is van ez… 

Amíg eddig erre nem voltam büszke és rosszul éreztem magam tőle, mostanra átfordítottam a helyzetet és ha van időm gyorsan odahajolok a szomszédomhoz és megkérdezem, hogy hé, ezt így írják ugye? Sokkal jobb uralni, mint takargatni. És mindig segítőkész, mosolygó, vagy nevető választ kapok. Sőt nem egyszer fordult elő, hogy bizonyos szavakat a mellettem ülő anyanyelvi illető sem tudott lebetűzni, kérdésem után megnézte az interneten. :)

Warning: Ne félj a betűzéstől. Gyakorold és fogadd el, hogy idegennyelven nem ciki, ha nem tudsz leírni valamit helyesen az óra hevében. 

Tipp 1: Ha szakszavakról van szó, akkor többnyire megtalálod a vonatkozó könyvben, olvasmányban, tanagyadban, vagy a kivetített előadásban.

Tipp 2: Írd le, ahogyan legjobb sejtésed szerint írják a szót, valamint fonetikusan magadnak a lap szélére és óra után vagy kérdezd meg egy angolul beszélő barátodat, hogy hogy betűzik, vagy próbáld megkeresni online, vagy hasonlóan kiejtve diktáld le a telefonodnak, hogy megtalálja. (Tudjátok van az a funkció, hogy diktálás. Ha átállítod angolra a nyelvet és bediktálod, akkor leírja neked. Már ha felismeri.)

3.) Sok olyan szó lesz, főleg szakszó, amit még életedben nem hallottál. Akárcsak az előző példában. És ilyenkor felmerül a sokszor hallott kérdés: kiszótárazzam-e? Az én javaslatom, hogy NE! 

Tipp: Használj angol értelmező szótárt és kerüld az angol-magyart.

Persze nem mondom, hogy én soha nem használom azt, de az biztos, hogy az elején semmit nem segít, ha mindenről tudod, hogy mit jelent, de nem tudod használni. Amire törekednek kell, az az, hogy tudd, mikor és hol használatos az a szó és mire utal, milyen más szavak közelében látod/hallod gyakran. 

Warning: Ezt főként hangsúlyoznám, hiszen miután elvégzed a 3-4 évet nem fogsz tudni mindent magyarul is elmondani abból a sok dologból amit egyetemen tanultál/elsajátítottál. És ez jól van így. Ha teljesen új dolgokat tanulsz meg, akkor hagyd az agyadat, hogy angolul tanulja és értse is meg.

Példa, hogy értsétek mire gondolok: Tavaly az első egy két hétben rengeteg új szót hallottam a biosz, fizika, kémia laborjaim alatt. Mondjuk mi az a meniscus? Ahelyett, hogy erre hagyatkoztam volna:

Inkább ennek néztem utána:

Majd még egy pár használat és hallás után (én mondtam a labortársamnak, leírtam a laborjelentésembe, hallottam a tanáromtól, olvastam az utasítások között, …) teljes mértékben magaménak éreztem a szót, azaz megtanultam és azóta is használom, tudom használni. Habár magyarul kissé sok szóval tudnám csak elmagyarázni. 

TANÁCSOK - Hogyan jegyzetelj?

Akárhogyan is jegyzetelsz, laptopon, iPad-en, kézzel papírra… csak az ismeretlen dolgokat írod le, mindent leírsz a saját struktúrádba, több albejegyzést használsz, vagy csak két szinten különbözeted meg az információt, használsz színeket, kihúzókat, hibajavítót, vagy ábrákat, a következőket javaslom, hogy vedd bele a jegyzetelési stílusodba.

1.) Ne csak szavakat írj le - Mondatokban, félmondatokban jegyzetelj, még ha kicsit ovisnak is tűnik. Még ha érted is a lejegyzetelés alkalmával, nem biztos, hogy minden vissza fog jönni, ha csak szavakat írsz le magadnak. Főleg, hogy minél több szót látsz egy téma vagy cím alatt, annál nagyobb esélyt adsz magadnak és az agyadnak arra, hogy fejlődjön, ezeket később előhívja. Velem sokszor előfordult, hogy amikor az oktató beszélt valamiről kristálytisztán értettem és csak röviden írtam a dologról, majd amikor hetekkel vagy hónapokkal később elővettem a jegyzeteimet, hogy mondjuk esszét írjak, vagy felkészüljek a vizsgámra nem igazán értettem, hogy mire gondoltam korábban, hogy hogyan következnek egymásból a leírt szavak.

Vagy, még ha értettem is a teljes koncepciót, nehezemre esett elmagyarázni a részleteket, vagy érthetően összefoglalni a kisebb folyamatokat. Azaz nem találtam rá a szavakat. (Az odaillő, helyes szavakat.) Ezért duplán kellett dolgoznom, amit sem időben, sem energiában nem engedhet meg magának egy vizsgázó egyetemista. :)

Tippek:

• Fusd végig a jegyzetedet rögtön az óra után/ a nap/ a hét végén. Ülj le és olvasd végig mégegyszer a leírt jegyzeteidet, egészítsd ki, ha valahol nem fogalmaztál pontosan, vagy javítsd az elírt szavakat/mondatokat.
• Átolvasva próbáld meg visszaadni a téma tartalmát, elmondani magadnak a lényeget pár mondatban.
• Beszélj az óra anyagáról egy szaktársaddal, mondd el a véleményedet, mi tűnt izgalmasnak, melyik részt nem értetted, és kérdezd meg őt is erről.
• Olvasd el a kiadott anyagokat és vedd észre a hasonló vagy éppen ugyanazon szavak használatát.

2.) Használj rövidítéseket, de mindenképp írj egy rövidítés kulcsot, amikor elsőre teszed ezt. Mivel sok töltelék szót fogsz leírni (főleg, ha mondatokban jegyzetelsz, ahogy fent javasoltam), ami később segít majd a megértésben, nem akarod azzal tölteni az idődet, hogy lebetűzöd őket újra meg újra. 

Példa: A between legyen szimplán csak btw, ahogy a because is csak bc, ... De lehet szakspecifikus rövidítés is, amit sokszor használsz az adott órán és elég hosszú, mint mondjuk a continuous random variable, vagy a differential gene expression. 

3.) Törekedj arra, hogy papírra vesd azokat a szókapcsolatokat, fordulatokat és kifejezéseket amit a tananyag/téma ismerője, azaz az előadó használ. Azaz amit mond és ahogyan mondja. Milyen ige és főnév jár együtt, milyen értelmező hasonlatot használ, mit mondd el többször, mivel kapcsolja össze a mondatait, hogyan magyaráz.

Ezeket magyarul többnyire nem írnánk le, hiszen magunktól tudjuk, hogy a kérdést felvetik, az ötletet előterjesztik, …. De amíg ilyen rutinosan jön angolul is, addig érdemes leírni ezeket együtt. XY proposed an idea or raised the question of: … Ez pedig majd abban is segít, ha később írásos beszámolóban kell összefoglalnod valamit. Akár esszéről, vagy laborjelentésről legyen szó.

Példa: Biosz laboron nem annyit írok le magamnak, hogy bad picture — gel run longer, hanem, hogy not well resolved image of the gel electrophoresis — improve: running the gel for a longer period of time.

És lehet, hogy ezt hosszabb leírnom és mára már magamtól is megtudok valamit komplexebben fogalmazni, ha kell, sokkal könnyebb ezekből felépítenem a jelentésemet később. Igaziból csak előre végzem el a munkám első lépését, és amikor leülök a beadandómhoz, addigra már semmi körítésen nem kell gondolkoznom, csak a fő ötleteimet összeszednem, vagy a meglévő pontokat tovább kifejtenem.

Tipp: Mindenképp figyelj, amikor óra végén összefoglalja az aznapi téma anyagát. Azok a mondatok/igék/kifejezések/szókapcsolatok tökéletesek lehetnek egy esszé bevezetőhöz, vagy a vizsgádra megtanulandó fő pontokhoz.

4.) Rajzolj, jelölj, nyilazz. Lehet ez egy ügyetlen ábra is, de sokkal egyszerűbb vizuálisan tanulni (legtöbbeknek), főleg, ha teljesen ismeretlen szavakról/folyamatokról van szó. Nem jobb ránézni egy megjelölt képre, mint egy hosszú, leíró paragrafusra? Egyrészt nem kell annyi leíró és magyarázó szót használnod, másrészt gyorsabban átlátod és jobban megérted a dolgok kapcsolatát, viszonyát.

Tipp: Ebből kifolyólag pedig otthon, vagy akár órán is, használj gondolattérképet, vagy valami olyasmit. Főleg, ha esszét tervezel, vagy már átnézted az anyagot az elejétől a végéig és ideje megértened az egészet egy nagy képben, összefüggéseiben.

Warning: Ne ess abba a hibába, hogy szorgosan lekörmölsz minden egyes szót, amit a professzorod mond. Ő nem diktál, hanem magyaráz. Ahhoz, hogy aztán majd emlékezz az órán elhangzottakra és összeálljon a fejedben a lényeg, muszáj odafigyelve és nem automatikusan/másolva írnod. Erre gyakran emlékeztesd magadat, főleg, ha azon kapod magadat, hogy nem is tudod, hogy milyen óráid voltak már ma, nem emlékszel semmire…

 __________

Ennyit mára a jegyzetelésről, még lehet cikk az angol/idegennyelven való tanulásról, ha szeretnétek, hiszen ez központi eleme a külföldi továbbtanulásnak. Valamint mert még van rengeteg apró tippem tanulással kapcsolatban.

Remélem tetszett a mai. Írd meg, ha hasznosnak találtad, vagy ha kiegészítenéd valamivel, mindenkinek más jön be, az biztos. Én megpróbáltam összeszedni a saját ötleteimet az eddigi 1.5 évem tapasztalatai alapján. 

Megintcsak. Az ehhez tartozó YouTube videómat az angol nyelven való tanulással kapcsolatos gondolataimról és érzelmeimről itt találod: https://youtu.be/6XT1M94SBP8 

Legyetek jók,

UI.: Az Instagram oldalamat itt találod: https://www.instagram.com/dublinbamentamarta/

Ha pedig csatlakoznál a formálódó Facebook társalgónkhoz: https://www.facebook.com/groups/martamentatarsalgo/

Áhoj,

Rég született már ide blog poszt. És hogy miért? Mert elkezdtem a megosztandó ötleteimet és tapasztalataimat egy másik formában, videókon keresztül átadni. Váááá. Izgalmas. Íme  a DublinbaMentaMárta YouTube csatorna: https://www.youtube.com/channel/UCnyPsDqlXmvjvFYMDTH_Lfw Mindenképp csekkoljátok le.

Hogy mi lesz mostantól?

Egyet se féljetek.

Arra jutottam, hogy a szemléltethető, vagy egyszerűbben elbeszélhető dolgokat ott érintem, még a részletes leírást és pontos infókat igénylő dolgokat itt írom meg nektek, ahogyan eddig. :)

Egyébként még mindig tervben és készülőben vannak az ígért dolgok, vendég írók és diáksztorik. Csak kicsit nehéz menedzselnem a dolgokat.

Ha up-to-date szeretnél maradni kövess be Instagramon: https://www.instagram.com/dublinbamentamarta/ és ha érint a dolog, mindenképp csatlakozz a Facebook csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/martamentatarsalgo/, ahol szeretném, ha minél több hasonló cipőben járó diák találkozhatna és beszélgethetne.

Mára ennyit. Legyetek jók és kitartást az iskolával/egyetemmel/jelentkezéssel.

Hamarosan,

Halihó. 

De jó, hogy újra itt vagy. Én kissé eltűntem az elmúlt 1.5-2 hétben, mert máris maga alá temetett az egyetem. Nem sejtettem, hogy a másodév munkatempója ennyivel magasabb lesz. Egyenesen belecsaptunk és 4 nap tanulás után már úgy éreztem, hogy hónap óta zajlik a félév.

De. Ez engem sem eddig, sem most nem tart vissza attól, hogy időt szánjak azokra a dolgokra, amiket szeretnék az életemben, mint például a blog és a lassan formálódó közösségünk. 

Mindössze ki kellett találnom, hogy miképp alkalmazkodjak ehhez az új felálláshoz, főként, hogy elég hektikus és változó az órarendem. Nem mondom, hogy sikerült teljesen kialakítanom az új napi és heti rutinjaimat, de már formálódik! Ez a lényeg.

Ma pedig a diákéletről szóló cikkek felvezetéseként legyen hát szó a bevásárlásról. Hogy, hol és mit érdemes bevásárolnod, ha külföldön tanulsz és diákéletet élsz?

Diákként a rendes étkezés nagyon fontos, könnyen észreveheted magadon a főzött meleg étel és a mirelit/instant/gyors/vásárolt étel okozta hatások/érzetek közti különbséget. 

Miért főzz magadra egyetemen diákként (még akkor is, ha soha nem csináltad)?

Íme az okok.

• Olcsóbb, mint bármi más opció - Legfőbb szempont külföldön tanuló diákok körében. Nincs benne mit szégyellni. Diákok vagyunk és nem engedhetünk meg magunknak olyan helyeket, amit a fizetett dolgozó emberek. :) Ne is akard összeszámolni, hogy akár csak havonta mennyit meg tudsz spórolni élelmiszeren, ha itt ott vásárlás/ össze vissza étkezés helyett heti egyszer nagybevásárolsz és főzöl. 
• Egészségesebb, ami miatt jobban teljesítesz - De tényleg! Nem mondanám, ha nem így lenne és nem tapasztaltam volna magam is.
• Te választasz, hogy mihez van kedved és szükséged - Mit ennél a héten? Hiányoznak az otthoni ízek? Rád férne egy immunerősítő leves? Vagy rengeteg órád lesz és nem bírod ki édesség nélkül? Mind beiktathatod az étrendedbe, kedved szerint változtathatod és senkihez/vagy semmilyen menühöz nem kell alkalmazkodnod.
• Nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik - Egyszerűen megtanulható és bele tudsz szokni/rázódni. (Ebben nagy segítségedre leszek a továbbiakban! ;) )
• Hasznos skill - Előbb utóbb úgyis meg kell, hogy tanulj alapszinten sütni/főzni. Vagyis nem kell, de nem árt. Miért ne most, amikor annyi más hasznod is származik belőle?
• Baráti estek/közös főzések/bevásárlás, mind lehet fun -  Az előzőhöz kapcsolódik, hogy egyszerűbb most megtanulnod ellátni magadat ezen a téren, mert valószínűleg a környezetedben élők, szobatársaid/lakótársaid, egyetemi barátaid és csoporttársaid is hasonló cipőben járnak. Ez pedig elég jó kapcsolódási pont lehet. És hidd el egyetemisták imádnak az egyetemi diákélettel kapcsolatos fentekről és lentekről beszélgetni (olykor közösen panaszkodni). Nade nem csak erre gondolok. Hanem az otthont és családot idéző baráti vacsorákra, főzés közbeni csevegésekre és nevetésekre, valamint a bevásárlásra, ami önmagában egy társasági tevékenység.

Kezdjük az egyszerűvel. Hol vásárolj be?

Jó pár opció közül választhatsz.

• Ha van a közeledben akkor válaszd az olcsóbb élelmiszer boltokat, mint az Aldi és a Lidl. De ne felejtsd el, hogy különböző országokban ugyanazon lánc boltjainak is eltérő a kínálatuk, valamint minőségük.
• Ezen kettő után a Tesco-t és a Spar-t javaslom (ahol van), csak utána a helyi láncokat, mint a Sainsbury’s, Supervalu, Marks & Spencer Food és a Dunnes Food. Utóbbi kettő (UK és Írország) nagyon magas minőségű választékkal rendelkezik, de jelentősen drágább is.
• Ha pedig épp olyan időszakod van, hogy rengeteg a dolgod és nem jutsz el bevásárolni, vagy csupán nem cipekednél (akár mert messze van bolt, vagy mert sok dolgot vennél), nagyon tudom ajánlani a Tesco és Spar (ahol van) házhoz szállítás opcióját. A kiszállítás időpontjának kiválasztásakor láthatod, hogy különböző időpontokban különöző szállítási díjat számolnak fel. A legolcsóbb opció itt Írországban 3 euró. Ez többnyire az este 7 utáni időközöket és a napközbeni időpontokat takarja. 

Hogyan vásárolj be?

Mindenkinek máshogy esik jól, de íme amit én javaslok.

• Próbálj meg hetente egyszer bevásárolni, miután körülbelül kitaláltad, hogy mit ennél az elkövetkező 7 napban. - Így elkerülöd, hogy felesleges dolgokat, vagy túl sok mindent vegyél. Csak a szükséges legyen otthon, nem kell minden (mint egy családi háztartásban). Így nem fogsz ennivalót kidobni, meg valószínűleg elférsz a hűtőben is. Hamar rá lehet szokni a “leugrom ezért, kiszaladok azért, jaj még ezt is veszek holnap“ hozzáállásra. 
• Ha mégis elfelejtesz valamit, vagy bizonyos dolgot csak másik boltban kapsz meg, akkor lehet heti kettő bevásárlás is, csak kalkuláld bele, hogy ez kétszer annyi utazással és időtöltéssel és cipekedéssel fog járni.
• Vigyél magaddal két nagyobb vászonszatyrot és ha van egy hátizsákot, így ha mindent tele is pakolsz, egyenletesen el tudod osztani a súlyt és nem fogsz leszakadni. 

Miután ezeket körvonalaztuk, térjünk rá, hogy körülbelül hogyan is néz ki egy heti nagybevásárlás tartalma.

Azaz mit is vegyél egészen pontosan?

Itt gyorsan megjegyezném, hogy ezek a heti nagybevásárlások csak azután lehetségesek, hogy összeállítottál magadnak egy alapkészletet otthonra. Nézzük azt először.

(Kiegészítés: Ezt csak segítségként írom le, az alapján, ahogyan én szoktam. Tudom, hogy mindenki máshogy táplálkozik, más típúsú ételeket főz és ebből kifolyólag más termékeket választ. 

Ha Te már kitapasztaltad a saját életmódodhoz illőt, akkor szuper! Ha még nem és hagyatkoznál valakinek a tanácsára, akkor ezt vedd alapul és formáld kedved szerint.)

Ezek azok az alapdolgok amikből sok mindent ki tudsz hozni később és amiket nem kell minden héten megvenned, hiszen sokáig tartanak. Mégis érdemes egyszer összeállítanod és néha feltankolnod/kiegészítened a raktáradat.

ÉS végre a heti vásárlás.

 Ez a lista tartalmaz mindent amit egy heti vásárlás alkalmával lehet, hogy be kell szereznem. 

Sosem veszek 3 féle gyümölcsöt például, hanem egyik héten ezt, a másikon azt. Variálom, mint ahogyan a többi kategóriában lévő tételeket. Ez a teljes lista csupán hasznos, hogy tudjam miket szoktam választani és ne felejtsek el semmit.

(Segítségként kövérrel szedtem, amit majdnem minden héten veszek.)

Tipp: Fusd át ezt a listát (a saját fullos listádat) mielőtt elindulsz vásárolni. Nézd meg, hogy mi van otthon, mi fogyott el. Valamint egészítsd ki azokkal, amik az adott heti menüdhöz kellenek.

Huh, ennyit a bevásárlásról. Próbáltam nagyon pontos lenni, hogy azoknak is segítsek, akik ebben a hónapban vásárolnak be és főznek magukra életükben először. Hajrá!!

Titok: Valamint elárulom, hogy azért kezdtem ezzel, hogy a következő főzős/receptes cikkekhez és tartalmakhoz legyen egy alap, amihez mindenki vissza tud nyúlni, alapul venni és kiegészíteni.

Ha használnád ezt a két listát és szeretnél egy kinyomtatható verziót, akkor mindenképp csatlakozz az Fb társalgónkhoz, ahol hamarosan elérhetővé teszem ezeket nektek. (Itt más egyéb tartalom is folyamatosan érkezik majd, úgyhogy megéri benézned.)

Olyan apróbb dolgok megosztásához pedig, amiről nem írok cikket, a blog Instagram oldalát használom, ha érdekel kövess ott is. 

Legyetek jók és ne hagyjatok alább a lendülettel. 

Viszlát legközelebb,