Sokan kérdés nélkül feltételezik, hogy Erasmus-ra/csereprogramra menni ugyanolyan, mint 3 vagy 4 évig külföldön tanulni. Ám ez nem igaz. 

Ma pedig megpróbálom összeszedni, hogy az időtartamon túl miben tér el a kettő egymástól.

Mielőtt azonban belekezdenék, szeretném elmondani, hogy én még nem voltam Erasmus-on, sem más egyetemi külföldi úton, a tapasztalataimat a három hónapos oxfordi nyelvtanuló utamra és a barátaim által elmesélt állításokra alapozom, kiegészítve az eddigi dublini egyetemi élményeimmel. 

Harmadévben magam is tervezek messzebbre menni, erről testközelből majd akkor tudok nyilatkozni.

Különbségek

1.) Időtartam és motiváció

Kezdjük az alapvetővel. Egy csereprogram célja teljesen más. Egy megszokott egyetemi közösségből, követelményrendszerből való kiszakadás az élményszerzés, világlátás és kapcsolatépítés szempontjából. Még ha szak szerint is választasz egyetemet a csere helyszínéül, elsősorban nem a tanulmányi fejlődésért mész ki. Ezért tart többnyire csak fél évig.

Ezzel szemben, habár a nagy képben ez mind benne van a külföldi továbbtanulásnál is (! nálam is) és mindenkinek más elsődleges indíttatása van, a legtöbb esetben a tanulmányi oldal a fő motiváció.

2.) Berendezkedés

Az előző pontból kifolyólag a berendezkedés is eltérő. Ha tudod, hogy csak fél évre mész, másként állsz hozzá a dolgokhoz, mintha 3-4 évre szól valami. Az előbbi esetben szerintem merészebb, bevállalóbb vagy, tudod, hogy nem tart örökké, most van lehetőséged mindent kipróbálni. Nyilván szeretnél beilleszkedni és komfortosan érezni magadat a csereprogram során is, de ez nem a legfontosabb szempont. Ellenben a külföldi továbbtanulással, ahol nehéz úgy teljesítened és beilleszkedned, ha nincs előtte minden elrendezve a lakhatásoddal kapcsolatban és előteremtve az önálló életviteledhez, annak sikerességéhez. (Mint bevásárlás, mosás, takarítás, egyetemre bejárás/közlekedés, iratok, igazolványok, biztosítás, …) 

3.) Barátszerzés

Erasmus és erasmus-szerű programokon sok a nemzetközi diák, mindenki más kultúrából érkezik és valószínűleg mindenkinek más jelent újdonságot és kihívást. Amikor Oxfordban laktam nagyon sok emberrel ismerkedtem meg rövid időn belül és gyorsan barátokra találtam. 

Az a személyes tapasztalatom, hogy külföldi diákként azokkal a tanulókkal könnyebb megtalálni a közös hangot, akik hasonló indíttatásból jönnek össze egy helyre. Oxfordba mindenki nyelvet tanulni érkezett, eltökélt volt, kíváncsi és nyitott. Ezek pedig jobban összekötnek két embert, mint egy választott szak iránti érdeklődés egyetemen. Nem tartom tehát véletlennek, hogy Dublinban is hamarabb barátkoztam össze amerikaiakkal és európaiakkal, mint írekkel. Nem hovatartozás, nem vallás, nem etnikum, hanem az élethelyzet és a problémák, amikben osztoztunk. 

Ezen kívül (egymásra találás) pedig mást keresel egy barátban, akivel pár hónapot töltesz, mint akivel 4 évig egy egyetemre jársz. Nem minősíteni szeretném ezeket a kapcsolatokat, csupán megkülönböztetni. Még az is lehet, hogy ez a tudat csak nehezít a helyzetünkön. Ha elvárások nélkül, bátran barátkozunk több az esélyünk, nem? Egyik legkedvesebb barátnőmmel egy hetet töltöttem együtt, amikor megismerkedtünk és mégis olyan érzés, mintha a lelki társamra találtam volna rá. 

Egy szóval más a közeg és a helyzet, így másmilyenek az emberek és a megkötött barátságok is. Majdhogynem törvényszerű.

4.) Tanulás és vizsga

Külföldön tanulni nem könnyű. Főleg nem az elején. Ahhoz, hogy megszerezd a diplomádat és közben/később eredményes legyél, a fokozatosság elve vezet. Bele kell rázódnod az angol nyelvű előadás hallgatásba, olvasmánylistába és jegyzetelésbe.

Míg Erasmuson próbálgathatsz, kísérletezhetsz és kissé szabadabb vagy a tanulmányi követelményeket tekintve. Eleinte. Amiben a csereprogram megkönnyíti a dolgodat az elején, a barátkozás terén és az élményszerzésben, azt később dupla teherként teszi majd Rád. Hazaérve egyszerre visszacsöppensz az addig eltelt félév tanulmányi kihívásaiba. Egymás után kell mindkét egyetemen felkészülnöd és levizsgáznod, behoznod minden lemaradást és teljesítened az otthoni folytatás érdekében. 

5.) Érzések, gondolatok

És itt nem csak a honvágyra gondolok. Persze arra is. De számomra a legnagyobb különbséget egy diák érzelmi és gondolati világa, mentális jóléte jelenti. Olyan dolgok, amik nem feltétlen jönnek elő fél év alatt. Az, hogy mennyire viseled jól az egyedüllétet, mennyire vagy képes és nyitott szocializálódni, milyen gyakran vágyódsz haza és mindezek közben mit gondolsz a meghozott döntéseidről a külföldi továbbtanulást illetően. Hiszen ez mind meghatározza, hogy hogyan érzed majd magadat. Ha jól érzed magadat, akkor képes vagy leküzdeni az akadályokat és túlélni a nehezebb napokat, fejlődni és tanulni hosszútávon is. Ha pedig mindez túl nagy kihívást jelent Neked és összetörsz, akkor az élmény nem fog hozzád tenni, csak elveszi Tőled a motivációdat és a problémamegoldó képességedet. Nem is beszélve a tanulmányi helytállásról.

Itt nem azt állítom, hogy Erasmus-on nem kell ilyenekkel szembenézned, csupán úgy tapasztaltam, hogy ezeket az érzéseket és problémákat nem kíséri az “ez örökké fog tartani” gondolat és annak nyomasztó súlya. 

Egy csereprogramon és az első egy hónapban külföldi egyetemi éveid során is az izgatottság, a csodálkozás, jókedv, nyitottság, fáradhatatlanság és hála érzések (és egy általános pozitív hangulat) lesznek főszerepben. Az egész hatalmas bulinak tűnik, még a sok feladat ellenére is. Az ezt követő fáradtság, kételkedés, kemény munka és a társai pedig nem mindenkinek bukkannak fel a fél év során, hiszen félúton áthelyeződik a fókusz. Végre vannak barátaid, kezdesz beleszokni és máris ott kacsintgat a vége, így próbálod kihasználni, nem akarod, hogy vége legyen. Ez egy előnyös dinamika. Szimplán másként van külföldi továbbtanulásnál.

Mint szerintem a külföldi diáklét legnagyobb kérdése, ám mégis a legkevésbé boncolgatott témája, sok cikket tervezek még írni erről a belső oldalról. A személyes megélésről, lelki folyamatokról.

Azt hiszem ennyit a különbségekről. Kihagytam valamit? Vagy Te másként élted meg valamelyiket a kettő közül? Esetleg tapasztalattal rendelkezel mindkét típusú külföldi tanulás terén?

Írd meg, kíváncsi vagyok!

Befejezésként pedig íme a hasonlóságok. Mit adhat egy Erasmus/rövidebb csereprogram/esetleg nyári külföldi nyelvtanulás, ha utána külföldre mennél egyetemre/mesterképzésre?

Mindent. Azaz tökéletes ízelítőt. Engem Oxford és a pár hónapos élményeim tökéletesen felkészítettek arra, mi vár majd Rám kint, csak kicsit nagyobb mértékben, hosszabb ideig. Megtapasztaltam az egyedül élést, a bevásárlást, főzést, barátszerzést, tanulást és az egyedüllétet/honvágyat. Nagyon vártam, hogy mihamarabb hasonlóban legyen részem. Könnyen el tudtam dönteni, hogy habár már ilyen rövid idő alatt is rengeteg nehézségben volt részem és rettenetesen hiányoltam a családomat és barátaimat, nekem ez igenis való, meg tudnék birkózni vele hosszútávon is.

Amikor pedig pakoltam és repültem, ezt az emlékképet hívtam elő, hasonlóképp tekintettem a közelgő ismeretlen kalandra. Amiben végül igazam is lett, azt hiszem. A fent felsorolt különbségeket kivéve. Különös tekintettel az ötös pontra.

Remélem el tudtalak gondolkodtatni és érdekesnek találtad a mai cikket.

Szép hétvégét és viszlát legközelebb,

Márti